Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-865. A képviselőház vám- és kereskedelmi bizottságának jelentése, a főrendek által „a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről” szóló törvényjavaslat XXII. czikkének első sorában létező hézag pótlása, illetőleg az ezen javaslat életbe lépte idejének meghatározása iránt hozott határozat felett

865. szám. 359 A kevésbbó lényegesnek látszó eltérésektől eltekintve (melyek mindazonáltal mélyen behatnak hazánk nemzetgazdasági és pénzügyi viszonyaiba,) vannak közöttük olyanok, melyek nagy elvi ós gyakorlati horderovel birnak s az egész kiegyezési mü nemzetgazdasági és pénzügyi, sőt politikai hatását is lényegesen alterálhatják, — s melyek azért még a kiegyezés mai stádiumában is fontos kérdéseknek jelezhetők. Ilyen mindenek előtt a 80 milliós adósságra vonatkozó rendezkedés kérdése, mely a baukügyi alkuval kapcsolatba hozva, azt lényegesen megváltoztatja és rosszabbitja elannyira, hogy azon feltételezett, de semmikép meg nem engedett esetben is, ha a bankügyi alku önmagában véve? az ország érdekeinknek megfelelne, ez alku teljesen elfogadhatlannak tűnnék fel az által, hogy annak ára gyanánt még a 80 milliós adósságban való részvétel is kiköttetik; s hogy ily módon még inkább fokoztatik azon, úgyis szerfelett magas ár, melylyel Magyarország a közös osztrák-magyar bankra nyert csekély befolyását megfizeti. Ilyen továbbá a restitutiók kérdésében fenforgó eltérés, mely a két kormány egyértelmű javaslatának túlnan is leendő elfogadásával elintézést nyerhet ugyan, de melynek elintézése ma még fait acompli-nak nem tekinthető. Ilyen végül mindenek felett azon elvi ellentét, mely nemcsak a két törvényhozás, hanem még — habár nem is nyiltan kifejezve, de legalább hallgatagon — a két kormány között is a külállamókkal szemben követendő vámpolitika tárgyában fenforog.j Mig ugyanis a t. képviselőház, és — több izben ünnepélyes nyilatkozatai szerint — maga a magyar kormány is a külállamókkal szemben nem autonóm rendezkedést, hanem szerződéses tarifa politikát óhajt, oly politikát, mely az áltatános tarifában foglalt magas védvámi tételeknek tarifa-szerződések kötése általi mérséklését vonná maga után, ós a t. képviselőház többsége a vámszövetsóget és az általános tarifáról szóló törvényjavaslatot ily politikának reményében fogadta el: addig a birodalmi tanácsban képviselt országok ós tartományok képviselete — vagy a mi ezzel gyakorlatilag véve azonos hatású — annak többsége az általános tarifát köztudomás szerint auonom tarifának kívánja tekinteni, az az olyannak, mely szerződések kötése által többé módosulást és lejebbszállitást ne szenvedjen, ós ezen felfogásnak a lajthántuli kormány is készségesen hódol, noha egyébként a szerződések kötéséről való idegenkedés vádját — a mint máskép nem is lehet — magától elutasítja. & tekintetben tehát határozott elvi különbség, sőt valóságos ellentét uralkodik a két alkudozó fél között. Ez ellentétet a jelen pillanatra nézve — a f külállamókkal kötendő szerződések elodázásával darab ideig elpalástolni lehet ugyan, de kiegyenliteni nem: — a jövőre nézve pedig a magyar érdekeknek megfelelő álláspont elejtésével megszüntetni lehet ugyan, de méltányosan megoldani nem. Mindezen fontos eltérések és különösen az utóbbi, mely Magyarország életórdekeit érinti, még megoldásra várnak. Nem lehet kétséges, hogy ezen megoldásnak, érintett kérdések érdekeink megóvásával leendő elintézésének ránk nézve szerfelett veszedelmes módon útját vágjuk, ha a vámszövetség életbeléptetésének határidejét végleg megszabjuk, előbb, semmint mindezen külömbözetek megoldása és pedig Magyarország érdekeinek megfelelő megoldása bii«uátva van. Ugyanis: ha a szövetség érvényesítésének határideje végleg meg van szabva, és pedig alig néhány heti rövid időre, az által már physikai tekintetben is azon kényszerűség áll elő, hogy ama rövid határnapig minden differentialis pontnak el kell intéztetni; ami pedig azon esetben, ha az érdekeink megóvásával nem lehetséges, érdekeink háttérbe szorítását involválhatja. De továbbá: a határidőnek végleges megszabása mindazokra nézve, kik a kiegyezést elvileg kívánatosnak tartják, habár némely még függő részletekben javításokat kívánnának, azon morális kényszerűséget hozza létre, hogy azt ama rövid határidő alatt okvetlenül befejezésre juttassák; — ami pedig azon esetben, ha az idő rövidsége az érintett differentialis pontoknál, főleg a külálla-