Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-859. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése, a hozzá utasitott 80 milliónyi bankkövetelés ügyében

286 859. szám. lehet, hanem kell is constatálnia azon tényt, miszerint ezen törvény nem azon tényezők ál­tal hozatott létre, a kik a magyar alkot­mány értelmében törvény alkotására egyedül ille­tékesek és igy Magyarországra az imént emiitett törvény a törvényesség jellegével és bármi kötelező erővel nem birhat. Az imént kimondott elvnek érvénye azonban, nemcsak a magyar alkotmányos­ság átalános szempontjából elméletileg minden ki­fogáson fölül áll, hanem a tényeknek egész sora által is megerősíttetett. Midőn 1867-ben a monar­chia két állama közt fenálló közös ügyek törvé­nyesen rendeztettek, az illető intézkedések mindkét államra nézve azonosak voltak ugyan, de soha nem találtak kifejezést ugyanazon egy törvényben, mely az egész monarchiára nézve lett volna érvényes, hanem mindegyik fél a maga alkotmánya által megjelölt utón, saját alkotmányos tényezőinek hoz­zájárulásával alkotta meg illető törvényeit. Ugyan­ily módon intéztettek el azon ügyek is, melyek a pragmatica sanctió értelmében közösöknek nem tekinthetők ugyan, de a két állam közt fenálló kapocsnál fogva még is olyanok, hogy közös egyet­értésben való rendeztetésök kívánatosnak látszott. Voltak ezek közt is olyanok — nem szüksé­ges azokat egyenként elősorolni, mert a birodalmi tanács t. küldöttsége előtt amugy is ismeretesek ós az erre vonatkozó példák 1867-iki törvényem­nek majdnem minden lapján feltalálhatók — voltak ezek közt is olyanok, a melyekre nézve a magyar alkotmány visszaállítása előtti időben szintén tör­téntek intézkedések, még pedig ugyanazon módon, a melyen a bánkügyre vonatkozó 1862-ikóvi decz. 27-iki osztrák törvény keletkezett, de Magyaror­szágra nézve ez intézkedések törvény erejére mégis csak az által voltak emelhetők, hogy utólag a magyar országgyűlés által el lettek fogadva és a magyar koronás király részéről történt szentesítés után a magyar törvénykönyvbe beleigtatva, ezáltal újból elismertetvén és megerősíttetvén azon elv, miszerint oly törvény, mely Magyarország alkot­mányos törvényhozói tényezőinek hozzájárulása nélkül létesült, az egész monarchiára és igy Ma­gyarországra is kiterjedő törvény erejével nem birhat. És ezen elv korántsem uj, hanem évszáza­dokon át fenállott és mindenkoron a magyar alkot­mány sarkalatos elvét képezte. — Positiv törve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom