Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-859. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése, a hozzá utasitott 80 milliónyi bankkövetelés ügyében

284 859. szám. ként erről a magyar küldöttség részint a két kormány közt eddig folytatott alkudozásokból, részint pedig a tisztelt osztrák deputatiónak folyó hó 11-ón kelt nagybecsű üzenetéből meggyőződött — valóban nehezen kiegyenlíthető ellentót forog fenn. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak tisztelt küldöttsége ezen királyságok és országok „abbeli igényét, miszerint ezen 80 milliónyi adósság közösnek tekintendő, feltétlenül helyesnek és tántorithatlanul fentartandónak" nyilatkoztatja ki, a magyar országos küldöttség pedig ugyanazon határozottsággal mondhatja ki, miszerint az összes magyar nemzet egyhangú véleményének ad kifejezést, midőn a fentebbi állítással ellenkezőleg kijelenti, hogy Magyarországot a 80 milliós bankadósság soha jogilag nem terhelte, nem terhelhette, hogy ma sem terheli, és a mennyiben Magyarország az államadósságok ügyében a maga szoros jogi kötelezettségén tul, az 1867: XII. törvényczikk 54-ik §-a értelmében méltányosság alapján és politikai tekintetekből a lehetőt megtenni késznek nyilatkozott, ebbeli igéretét, valamint a többi államadósságra, ugy ezen 80 millióra nézve is beváltotta és így semmi ujabb teher átvállalására nem kötelezhető. Midőn a magyar országos küldöttség az országgyűléstől nyert megbízatás értelmében imént jelzett álláspontját bővebben igazolni szándékozik, azon szerencsés helyzetben látja magát, hogy alig van szüksége eddig fel nem hozott tényekre hivatkozni, hanem érveinek legerősebb részét egyenesen a t. osztrák deputatiónak üzenetéb ől merítheti. Ezen t. küldöttség abbeli nézetét, miszerint a 80 milliós bankadósság az egész monarchiára nézve közös és így Magyarországot is jogilag kötelezi, először is ezen adóssági tétel eredetével indokolja, miután az 1862. decz. 27-iki törvény, mely az államhatalom és a nemzeti bank közti jogviszony alapját képezi, ő Felsége által „mint az egész birodalomra nézve érvényes" lett szentesítve. Indokolja ama nézetét másodszor azon megbeszélésekkel és egyezkedésekkel, melyek 1867-ben a monarchia két államának kormányai közt történtek.