Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-835. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitása tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában, a képviselőházhoz beterjesztett ministeri előterjesztésről

224 835. szám. A kormány előterjesztése, melyben az országos küldöttségek összes üzenetei, jelentései, a tárgyhoz szükséges összes statistikai adatok foglaltatnak, teljes világitásba helyezi azon alapokat, adatokat, melyek alapján a monarchia két felének, a közös-ügyek költségeihez való hozzájárulási képessége megitólhető. Az ismeretes és a t. ház előtt fekvő adatok oombinatiójába, vagy az országos bizottságok különböző számításainak birálatába a bizottság nem bocsátkozik. Egyszerűen constatálja azt, hogy egyenlő, közvetett és közvetlen nyers bevételek combinatiójából álló alapon, az 1868—75-iki 8 évi átlag szerint, a magyar országos bizottság, alapos számítással hazánk ós a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak, a közös-ügyi kiadásokhoz való hozzájárulási képességét: 29-008:70-992 százalékban állapitá meg, mig a tiz év előtti számitások, ugyanezen arányt: 28-98:71-02 százalókban tüntették fel. Teher viselési képességünknek emelkedésére, e csekély arányjavulásból a bizottság következtetést vonni nem akar és nem állítja, hogy bekövetkezett azon eredmény, — melynek reményében emelte az 1867-iki törvényhozás a számadatok arányaitól eltérőleg quótánkat 30 °/

0-ra. És midőn a kormány mostani előterjesztése is, ezt az eddigi arányt kívánja fentartani, a fentebb emiitett arányszámok daczára ; midőn a pénzügyi bizottság is hajlandó e javaslatot elfogadni, nem akarja kétségbe vonni, hogy a monarchia kapcsolatának, és ebben az ország politikai érdekeinek áldozatot hoz, melyet számadatokkal indokolni nem lehet; de mely tekintetek most ép ugy fenforognak, mint döntők voltak 1867-ben. És ha az azóta beállott kis arányjavulás, az erő ós áldozat közötti különbséget valamivel csekélyebbnek is tünteti fel, mint 1867-ben ; mégis a fentebbi tekinteteken kivül, az bírta rá a bizottságot a 30 % arány elfogadására, hogy az adóvisszatérités igazságos és méltányos megoldási módjának elfogadására felkeltse a méltányossági indokokat a monarchia másik felében is, és nem titkolja el azt, hogy az adóvisszatéritésnél eddig ért megkárosításunk jogtalan előnyét képezek ugyan a monarchia másik felének; de az erről való lemondás enyhítésére nemcsak a jog, de a méltányossági érzetre is kivan hatni; mig másfelől, ennek nyilvánulása és az adó visszatérítésben való megkárosításunk megszüntetése nélkül, a quóta iránt tett javaslatát sem tartja Magyarország által elfogadhatónak. B szempontoknak hódolt az alkudozásra kiküldött országos bizottság is, midőn az osztrák bizottság albizottságával közvetlenül tárgyaló albizottságában (mint a t. ház előtt fekvő jelentéséből kitűnik) késznek nyilatkozott a 30:70 százalékos arányt elfogadni, az adóvisszatéritésből eredő sérelem orvoslása mellett. Ezt az álláspontot magáévá tette a pénzügyi bizottság. Mert az 1868—1877-iki statistikai adatok bizonysága szerint a fogyasztási adók visszatérítésénél, a kivitel és a quota arányai közti nagy eltérés miatt, hazánkat e czirnen nagy veszteség érte ; mit részletesen bizonyitnak nemcsak a magyar kormány ós országos bizottság előterjesztéseivel a t. képviselőház előtt fekvő számadatok; de magának az osztrák kormánynak, az osztrák kiegyezési bizottsághoz tett előterjesztése is. Csak a czukoradóban, a közel tiz év alatt elveszte az ország összes bevételét ós még közel tiz millió forintot^fizetett rá a visszatérítésre, a miatt, hogy ahoz a quota arányában kellé járulnia. E veszteség megakadályozható nem lenne, ha a visszatérítésben ezentúl is a quota arányában vennénk részt. Midőn tehát a kormány ugyanazon törvényjavaslatban, melyben a quotát 30°/

0-ban megállapittatni ajánlja, az adóvisszatérités hozzájárulási arányának megváltoztatását indítványozza és az uj kulcsot a termelési, illetőleg adózási arányokban keresi; az ország érdekeinek megfelelően cselekszik; mert a bizottság ugy van meggyőződve, hogy ha adóbevételünk arányai szerint fogunk az adóvisszatéritéshez járulni, akkor a mostani (reánk nézve kedvezőtlen) kiviteli arányok szerint sem érhet, csak némileg is számba vehető kár, és szó sem lehet e kulcs mellett, azon nagy megkárosításunkról, mely eddig e czirnen ért. E két intézkedés foglaltatik azon törvényjavaslatban, melyet a kormány előterjesztése folytán a t. ház a pénzügyi bizottsághoz utasított és ezen indokok birták a pénzügyi bizottságot arra, hogy e javaslatnak általánosságban való elfogadását a t. képviselőháznak ajánlja. — Szó