Képviselőházi irományok, 1875. XXIV. kötet • 801. sz.

Irományszámok - 1875-801. A magyar királyi ministerium előterjesztése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában

88 801. szám. Il-ik törvényczikkben megállapított vámkezelési költség-átalányok, még pedig a magyar korona or­szágai részéről 450.000, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok részéről 1,400.000 forintnyi évi összegben levonassanak, mindaddig, mig valamennyi illetékes tényezőnek hozzájárulá­sával és beleegyezésével az ebbeli törvények nem módosíttatnak, a magyar országos küldöttség a maga részéről is teljesen egyetért. Őszinte sajná­latára azonban e küldöttség nincs azon helyzet­ben, hogy a birodalmi tanács tisztelt küldöttségé­nek azon fentartásához is hozzájárulhatna, mely szerint azon esetre, ha a fennálló vámok felemel­tetnének, vagy uj vámok behozatnának, az innen származó jövedelmi többletre nézve uj egyezke­désnek kellene történni. Ezen fentartást a biro­dalmi tanács tisztelt küldöttsége azzal indokolja, hogy 1867-ben, midőn a most még érvényben álló egyezkedés köttetett, a vámtételek magassága ismerve volt, s igy azon pénzbeli érték is, melyet a vámjövedelmeknek közösekké nyilatkoztatása mindegyik részre nézve magába foglalt, holott most a dolog máskép állana, miután mindkét kor­mány nyilatkozataiból tudva van, hogy bizonyos vámtételeknek tetemes felemelése terveztetik, és igy előre ki nem számitható, mily befolyással lesznek ezen felemelések a monarchia két felének a közösügyi költségekhez való hozzájárulási ösz­szegeire nézve. A magyar országos küldöttség nem szándékozik vita tárgyává tenni azon kér­dést, vajon mennyiben czélszerü az, hogy tekin­tetbe vétessenek a kormányok oly jövőbeli előter­jesztései, melyeknek tartalmáról ez idő szerint egyik küldöttségnek sincs hiteles tudomása. De igenis hangsúlyoznia kell azt, hogy a fennálló tör­vények a vámjövedelem közösségének elvéről szólnak, melyet a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak a törvényes idő­tartam lefolyása után, vagy továbbra is elfogadni, vagy elvetni teljesen jogukban áll, de a mely semmi esetre nem lehet és nincs is bizonyos vám­tarifához kötve. Mutatja ezt legvilágosabban épen az 1867-ki egyezkedés, melynek alkalmával a kö­zösség elve elfogadtatott, de ennek daczára sem Magyarország, sem a birodalmi tanácsban képvi­selt királyságok és országok részéről semminemű felszólalás nem történt, és sem a Lajtán innen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom