Képviselőházi irományok, 1875. XXIV. kötet • 801. sz.

Irományszámok - 1875-801. A magyar királyi ministerium előterjesztése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában

801. szám. 177 A két kormány által hivatalosan kijelentett azon szándékot, hogy a kiegyezési javaslatok kapcsán vámemeléseket is hozzanak javaslatba, melyek a jövedelmeket nagy milliókra rugó összegekkel lesznek emelendők, lehetetlen mellőzni oly tárgyalásoknál, melyek oda . irányulnak, hogy vájjon jövőre is, és minő feltételek mellett nyilváníttassanak közöseknek a vámok jövedelmei. — Mert nyilvánvaló, hogy az e tekintetben végleges határozás alkalmával ama financiális érték, melylyel a vámjövedelmek közösnek nyilvánítása mindkét félre nézve birand, tekinteten kivül nem hagyható, és azért ama hivatalos nyilatkozat sem maradhat figyelmen kivül. — Hisz magából a becses jegyzőkönyvi kivonatból is kitűnik, hogy legalább elképzelhetetlennek nem tartatik azon eset, hogy az előbb elfogadott törvényjavaslat horderejét egy későbbi javaslat lényegesen alterálhatja. — • E tekintetben tehát a helyzet lényegesen máskép alakult mint az, mely az 1867. évben folytatott kiegyezési tárgyalások alkalmával fönnállott volt. — Akkoriban egyrészről sem forgott fönn a szándék, vámemelések utján a vámjövedelmeket milliónyi összegekkel szaporítani; oly szaporítás, mely szükségképen maga után kell, hogy vonja a két birodalom rész tényleges hozzájárulási arányának megváltoztatását. — Az 1867-ik évben fennállott vámtételek tekintetében utólag kötött kereskedelmi szerződések következtében beállott változás, melynek különben csak igen csekély pénzügyi hordereje volt, annál kevésbbé tekinthető a kiegyezés megsértésének, mert hisz ama szerződések csak a két törvényhozó testület hozzájárulásával váltak végérvényessé. Bgyébbként hivatalosan többet nem hoztak tudomásra, mint a kormányok irányzatát, ugyanis a szándékot, a vámtételek emelése által a bevételeket lényegesen emelni. — Azért egészen helytelen lenne az előterjesztendő vámjavaslatok tartalmát illetőleg puszta gyanitások alapján, javaslatokat tenni, annál is inkább, mert még akkor is, ha a javaslat tartalma ismeretes lenne, hogy annak a vámjövedelmek nagyságára gyakorlandó befolyását illetőleg, határozott ítéletet lehessen mondani, szükséges lenne még előbb a törvényhozó testületek tanácskozását eredménye fölött, bevárni. — S ép azért tartózkodik a deputatio minden idevágó conjecturától, azon czikkek tekintetbe vételétől, melyekre talán a vámemelés vonatkozhatnék. — Miután tehát a birodalmi tanácsban képviselt országok küldöttségének kötelességében áll egyrészt, hogy megfontolja azon kérdést, váljon a vámbevételek közösségénél fogva, mikép alakul a közös költségekhez mindkét birod. fél hozzájárulása, hogy a tényleges járuléki fizetésnek megfelelő javaslatát megtehesse ; másrészt azonban jelenleg csak megközelítőleg sem ítélhető meg, hogy a tervezett vámemelések után mikép fog alakulni a tényleges hozzájárulás s e tekintetben mely javaslatok lennének a legmegfelelőbbek, ugyanazért csak a következő alternatíva áll: Vagy elhalasztatik a határozott javaslat megtétele, vagy miután ez a dolog fontossága és sürgősségéhez képest lehetetlen, az osztrák küldöttség által javasolt fentartás fogadtatik el. — A tisztelt magyar regnicolaris küldöttség azt véli ugyan, hogy a birodalmi tanács küldöttségének minden ez irányban táplált aggodalmait megszünteti azon körülmény, hogy minden kiegyezési törvény egyszerre s egyidejűleg fog legfelsőbb szentesités végett előterjesztetni s igy mindkét törvényhozás azon helyzetben lesz, hogy az esetre, ha valamely előbb eltogadott törvényjavaslat hordereje lényegesen alteráltatnék, a többi törvényjavaslat végleges elfogadását is visszautasíthassa s igy magát világos fentartás nélkül is minden előre ki nem számitható botrány ellen tökéletesen biztosithassa. A küldöttség azonban eme nézetben nem egészen osztozhatik ; a küldöttség feladatának oly javaslatok kidolgozását tartja, melyek minden eshetőségre tekintettel vannak s szószerint alkalmasak arra, hogy a törvényhozások által elfogadtassanak. — S nem tartja feladatának, hogy egy bizonyos esetre el nem fogadhatónak látszó javaslatot azon indokból készítsen, mivel az az emiitett föltevések beálltával el nem fogadtatik, vagy, hogy a dolog természetében rejlő fentartást