Képviselőházi irományok, 1875. XXIV. kötet • 801. sz.
Irományszámok - 1875-801. A magyar királyi ministerium előterjesztése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában
174 801. szám. hogy például a közös vámvonalon áthozott 30 millió mázsa kőszénből nagyon csekély rész lehet a magyar korona területén való fogyasztásra szánva. A küldöttség a birodalmi tanácsban képviselt országok pénzügyi megkárosítására vonatkozó nézetét illetőleg átalánosságban újra hivatkozni mer azon, már emiitett indokolásnak végén levő nyilatkozatra, hogy a magyar kincstár a pénzügyi vámokból nagyobb százalék jövedelmet élvez, mint a mekkora mérvben a magyar népesség az e jövedelmeket hozó czikkeket fogyasztja. Legyen szabad egy kiválóan fontos czikknél különlegesen is bebizonyitni, hogy sem az alap nem tarthatlan, melyből az osztrák küldöttség kiindult, sem az abból vont következtetések nem helytelenek. E czikk a kávé és a bizonyításra azon okból különösen alkalmas, mert az erre vonatkozó meg nem támadható adatok azon expozéból vannak véve, melyet a magyar kormány a vám- és kereskedelmi szerződés tervezetéhez csatolt. B szerint a kávéfogyasztás Magyarországon 1868-tól 1874-ig tett összesen 556,000 mázsát, ellenben a behozatal az osztrák-magyar monarchiába 5 évi átlag szerint számítva, 1866-tól 1870-ig óvenkint tett 453,000 mázsát, 1871—1875-ben 609,000 mázsát, tehát az átlag szerint az 1868—1870-ik évek alatt összesen 1.359,000; 1871—1874-iki években összesen 2.436,000 és a fentebbi egész hét évi időköz alatt 3.795,000 mázsát. Ennélfogva a főösszegből a magyar korona országaira esett ll'Q5>°l 0 , és a birodalmi tanácsban képviselt országokra 8535 százalék. A vámok (mázsánként 8 fürt) kitettek 30.360,000 frtot, melyből a magyar korona országainak fogyasztására 4.448,000, a birodalmi tanácsban képviselt országokra 25.912,000 frt esett. A 3l4°/ 0 : 68'6°/ 0 viszonya szerint azonban a magyar korona országaira azon összegből 9.533,040 frt; tehát 5.085,046 frttal, vagyis egy évre 726,434 írttal jutott több s ez évi összeggel van számítva a birodalmi tanácsban képviselt országoknak egyedül a kávéczikkben történt pénzügyi megkárosítása. A küldöttség még szabadságot vesz magának azon tekintetre is figyelmeztetni, mely szerint a vámbevételeknek közös jövedelemmé nyilatkoztatása a birodalmi tanácsban képviselt országokra pénzügyi hátrányt képez, bár ez számszerint kevésbé jelentékeny is. Eltekintve attól a kiderített közös kiadásokból azok teljes egészében a már emiitett 2°/ 0-° s praecipuum leszámítandó volna, sőt ennek, miután fentebb kifejtetett, akkor is meg kellene történni, ha a vámbevételeket csupán a közös kiadásokhoz való járulásnak lehetne is tekinteni, s ha ezek annak egyéb járulékaiként volnának is kezelendők anélkül, hogy „közös bevételeknek" jelentetnének ki. Csak ekkor fogyasztják maguktól, mint „közös bevételek", hasonlóan egyéb saját bevételekhez, a közös kiadásokat és a birodalom két fele „járulékainak" csak igy lefogyasztott összegére vonatkozólag, tehát a praecipuum számitásáról is csak akkor lehet szó. A küldöttség azonban már első üzenetében javaslá, hogy a tiszta vámjövedelmek nem csupán a közös kiadások fedezésére fordíttassanak, hanem határozottan közös bevételeknek nyilatkoztassanak, még pedig azon okból, mert ezáltal a status quo, a mint az 1867-ben a kiegyezkedés által megalkottatott, fentartatik. A tisztelt magyar regnicolaris deputatió továbbá azon nézetben van, hogy (a birodalmi tanácsbeli deputatió által semmi szin alatt absolut helyesnek nem vallott)' a 137 és 86-3 arányból, ha ebből egyátalán valamire következtetni lehetne, csak az következnék, hogy vagy ama 13 százalék nem mutatja Magyarország egész fogyasztását, vagy hogy tekintettel Magyarország csekély fogyasztási és tehát adózási képességére ennek a közös kiadásokhoz való járuléka 30 százalékkal nagyon magasra van felszámítva. ' Az első alternatívát a küldöttség semmikóp sem vonta kétségbe, ellenkezőleg megengedte, hogy az osztrák vámhivataloknál megvámolt tárgyak közt olyanok is fognak előfordulni, melyek magyarországi fogyasztásra szánvák. A második tekintetben azonban meg kell jegyezni, hogy itt épen nem az átalános fogyasztási képességről egyátalán, — mely lehet, hogy összefüggésben áll a
