Képviselőházi irományok, 1875. XXIV. kötet • 801. sz.
Irományszámok - 1875-801. A magyar királyi ministerium előterjesztése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában
172 • 801. szám. Ennélfogva a deputatió fentartja ebbeli indokolt nézetét, hogy a fennálló egyezség következtében a quota újólagos kiszabásánál a 2°/ 0 praeeipuumra semminemű tekintetbe vételt fordítni nem szabad. Mert a praecipuumnak szerződésszerüleg megállapított függetlensége az időnkint törvényesen fennálló quotaviszonytól nyilván fel volna adva közvetve, ha a 2°/ 0 praecipuum miatt a. magyar korona országainak quotája alacsonyabbra tétetnék. A küldöttségnek fön kell tartani továbbá azon okokat is, melyek meggyőződése szerint a katonai végvidék után stipulált hozzájárulási arányt igazolják és a melyekre vonatkozólag a tisztelt magyar regnicolaris küldöttség azt állitá, hogy a deputatió oly két állítással lépett fel, melyeket nem lehet czáfolatlanul hagyni. Ezen állítások újólagos fentartása ós megerősítése még szükségesebbé vált a tisztelt magyar küldöttség becses uuntiumában foglalt azon következtetésekkel szemben, melyek az ezen részről tett állitások czáfolatából levonatnak a praeeipuumra vonatkozólag, a melyek ellen deputatió tiltakozni kénytelen. . Amaz állitások elseje abból áll, hogy a határőrvidék átadásakor a polgári kormányzatba, ama terjedelmes végvidéki erdőségek is átadattak, melyek értéke és tartós jövedelme hasonlithatlanul nagyobb, mint amaz országrészek adójövedelme. Az ellen már most felhozatik, hogy az 1873—1875-ik évek eredményei szerint az erdők jövedelmei sokkal csekélyebb volt, mint az adóbevétel s hogy a körülbelől 30 ezer catastralis holdra terjedő államerdőségek jövedelme kizárólag a katonai végvidék speciális czéljaira, nevezetesen az investitiókra, melyek ama területre szorítkoznak, fordítandók. Erre nézve a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok deputatiója bátor megjegyezni, hogy egy jelentékeny hibának kellett becsúszni, amaz erdőségek mindenesetre csak megközelítőleg állított kiterjedésénél; mert egészen megbízható kimutatás szerint a határőrvidéki erdőségek 1869-ben 1,587.934 holdat tettek ki. Ebből az 1871. jun. 8-ki törvény alapján a határőrvidéki községeknek teljes tulajdonába adandó a fele, a másik fele az állam teljes tulajdonában marad. E szerint a határőrvidóki községekre valamint, az államra is külön-külön 790,000 hold marad. Az pedig nyilván való, hogy ily rengeteg erdő-állomány értékét s állandó jövedelmét nem lehet egyes évek sok eshetőségétől függő eredménye szerint megítélni. Némi támpontul azonban alkalmas az a becslés, mely néhány évvel ezelőtt a kérdéses erdők egy viszonylag csekély részének tekintetbe vételével létrejött faizási szerződés alkalmával történt s mely rendkívül nagy összeget eredményezett. Hogy pedig valamely jövedelem azért, mert bizonyos területen beruházásokra, különösen pedig vasútépítésre kell fordíttatnia, nem veszti el pénzügyi jelentőségót az illető területre nézve, azt bizonyára az osztrák-magyar monarchiában lehet legkevésbbé kétségbe vonni, melynek mindkét része oly nagy terheket vállalni kényszerült vasúthálózata létrehozásáért. A második megtámadott érv abban áll, hogy ama praecipuum csak a közös-ügyek költségeinek viselésére vonatkozik, hogy tehát a katonai határőrvidéknek a polgári kormányzás alá átbocsátásakor az általános államadósság terheihez való járuláson mi emelés sem történt. Erre nézve természetesen el kell ismerni, hogy az emelés az 1867-ben kötött egyezmény határozatainak értelmében maradt el. De a határőrvidék adójövedelme, melyet így nem terhel az államadóssághoz való járulás, ép ezért sajátszerű jövedelmet képez. A dolog természetében feküdt tehát s be is bizonyul a tárgyalás folyamában, egyrészt, hogy erre a praecipuumnak ép ezért időmegszabás nélkül állandóan s a váltózó quota-viszonytól eltekintve történt megállapításánál tekintet volt, másrészt, hogy ép azért nem követelték 1871 és 1872-ben a törvényhozások tárgyalásakor az államadóssági járulók arányának emelését egy oldalról sem, mert erre akkor ily tekintet volt.
