Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.
Irományszámok - 1875-769. Törvényjavaslat, a volt magyar keleti vasut-társulat részvényeinek beváltására kitüzött határidő meghosszabbitásáról
36 769. szám. Miután a keleti vasút megvételéről szóló törvény országgyűlési tárgyalása, noha a javaslat még az év kezdetén a törvényhozás elé terjesztetett, csak 1876. évi deczember utolsó napjaiban fejeztetett be, s miután igy ezen törvény csak 1876. évi deczember 30-án hirdettetett ki s emelkedett törvény erőre, a szerződés megkötésekor a részvények beváltására czélbavett körülbelőli l 1 /, évi időtartam egy évre szállott le, mely időköz, tekintve a részvények nagy számát, ily nagy terjedelmű mivelet keresztülvitelére csakugyan rövidnek bizonyult. Mert, habár a részvényesek azonnal a törvény szentesítése után a „Budapesti Közlöny"ben és a „Wiener Zeitung"-ban közzétett hirdetményben s későbben még 1877. évi márezius és deczember havában hasonló utón a szerződés ezen pontjára kellően figyelmeztettek és a részvényeknek 1877. óv végéig leendő bemutatására felhivattak, még is egy nevezetes része a részvényeknek s pedig számszerint 3265 db (149839 beváltandó részvény közül) nem mutattatott be a határidő lejártáig, ugy hogy a részvények helyett kiadandó 99893 darab 100 frt névértékű államkötvény közül 2177 darab 217700 frt névértékben kiadatlanul maradt. Alig hogy a beváltási határidő lejárt, részint közvetlenül, részint a beváltással megbízott két pénzintézet utján, s pedig kivétel nélkül kis tőkepénzesek részéről annyi kérvény ós felszólalás az igy elkésve bemutatott részvény beváltása iránt érkezett be hozzám, hogy csakhamar azon meggyőződésre jöttem, miszerint a méltányosság s az állam jól felfogott érdeke is a felette rövidre szabott határidő meghosszabbítását egyaránt követelik, — és elkerülhetetlenül szükségessé teszik. Ugyanis alig vonhatni kétségbe azt, hogy a kisebb tőkepénzesek, kik tapasztalat szerint a pénzpiaczon történő változásokról és ott előforduló eseményekről csak elkésve szoktak értesülni, a jelen esetben a keleti vasút megvételéről és a részvények beváltásáról annyival inkább csak elkésve szerezhettek tudomást, mivel a részvényekből már évek óta jövedelmet nem húzván, a szelvény beváltása alkalmával a fizető helyen nyeretni szokott felvilágosítás és figyelmeztetéstől is természetszerűleg elestek. Ezek ellenében, — s csak ilyenekről van szó, mert a most elkésve jelentkező részvénytulajdonosok kivétel nélkül ezen kisebb tőkepénzesek osztályából valók. — nézetem szerint nem volna méltányos a törvény elkésett tárgyalása és szentesítése folytán kétségkívül aránytalanul rövidre szabott határidőt feltétlenül fentartani. De ez nem is volna eszélyes és helyes az állam jól felfogott érdeke szempontjából; mert köztudomású tény, hogy a keleti vasúti részvények túlnyomóan külföldön, jelesen Belgiumban és Németalföldön voltak elhelyezve, és hogy ezen piaezok csak a magyar értékpapíroktól való idegenkedését főleg és csak nem egyedül azon veszteségeknek kell tulajdonítani, melyet az ottani tőkepénzesek a keleti vasúti részvényeken szenvedtek. — Nézetem szerint saját érdekünk ellen cselekednénk, ha most, midőn a 153 millió forint lebegő adósság conversiója folyama alatt az aranyjáradék kölcsön elhelyezésére különösen ezen országok pénzpiaczaira kell számitanunk, — a méltányosságot szem elől tévesztve, a beváltási határidőnek egy évre való kiterjesztését megtagadnák, és a részvényeseket ezen, az eddig szenvedett vesztességekkel szemben ugy is csekély kártalanítás lehetőségétől is megfosztván, uj tápot adnánk a magyar pénzügyek kezelése ellen gyakran hangoztatott, de most már mindinkább elnémuló panaszoknak. Az előadottaknál fogva van szerencsém a beváltási határidő egy évi meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot oly kéréssel a t. képviselőház elé terjeszteni, hogy azt mielőbb tárgyalás alá venni és elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1878. február hó 16. Széli Kálmán, s. k.
