Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.

Irományszámok - 1875-795. Az erdőügyi bizottság jelentése, az erdőtörvényjavaslatról

174 795. szám. A lll-ik és 112-ik §§-ok csekélyebb módosításai indokolást nem kivannak. A 114-ik §-ban az erdőszemélyzet által gyanús egyénektől elvett fegyverek vagy más eszközök átadásának határidejét a bizottság a helyi viszonyok, távolságok tekintetbe vételével, és hogy esetleg a barátságos egyezségre idő maradjon s ez egészen meg ne akadályoztassák, 24 óra helyett 14 napban véli megállapitandónak. A kivételes intézkedéseket illetőleg a 115-ik §-ban a bizottság igen fontos érdekeket látván, helyesnek tartja, hogy módosítása szerint ezen kivételes intézkedések életbeléptetésük előtt 15 nappal már nyilvánosságra jussanak s a minden ellenkező érdekeknek a fellebbezési jog bizonyos határidőben megadassák. A 167. és 168-ik §§-okban a bizottság a fellebbezési határidejét 14 napról 30 napra emeli. A 180-ik §-ig felemlitésre méltó módosítás nem fordul elő. A 181 -ik §-nál fontosabb elvi módositványt hoz a bizottság javaslatba, melynek kissé bővebb indokolását elkerülhetlenül szükségesnek is tartja. Ugyanis a ministerium kimerítő indokolásában igen helyesen és elvben megtámadhatlan és e téren elfogadott igazságból indul ki, midőn a 181-ik szakaszt a következő motivátióval kiséri: ezen tétel felállításánál a vizjog körében általában elfogadott azon elv volt irányadó, hogy a minél tökéletesebb vizkihasználási módnak adassék elsőbbség a tökéletlenebb mód felett; tehát hajózható folyókon mig a tutajozás szabad, addig a fausztatás tilos, s a hol külön vizépítmények létesítése nélkül a tutajozás lehetséges, ott a fausztatás teljesen zárassék ki. A bizottság nem vonja kétségbe ezen elv helyességét, de módosítását azon gyakorlati indokból javasolja, melynek jogosultságát szintén senki sem fogja tagadni, hogy ha egy elvet mereven felállítunk s a meglevő gyakorlatot, a vidékek érdekeit és segédforrásait tekintetbe nem véve, csak is azon elv azonnali életbeléptetését eszközöljük, igen gyakran, mint a közelmúlt erre sok példával szolgálhatna, több kárt ós bajt, mint valódi hasznot idézünk elő s a kitűzött végczélt így még sem érjük el. Hazánkban igen sok vidéken, nem említve mást fel most, mint a Maros és Vág völgyeit, a tutajozás nagy mérvben külön engedély és vizépítmények nélkül gyakoroltatik s ezen vidékek erdőtermékeiket főkép ennek segélyével tudják csak értékesíteni. A bizottság tehát időelőttinek és czélttévesztettnek találva e tekintetben minden túlságos megszoritást és módosítása főleg oda czéloz, hogy a tutajozás, mint a vizkihasználási módok egy fejlettebb módja, ne csak a hajózható folyókon gyakoroltassák szabadon, a fenálló folyó, csatorna és tói hajózási rendszabályok megtartása mellett, de oly folyókon, folyam-szakaszokon és patakokon is, melyeken mesterséges vizépítmények létesítése nélkül eddig is szabadon gyakoroltatott. Az engedély-kérés szüksége pedig általánosságban kötelezőleg csak is a fausztatásra terjesztessék ki, s a tutajozásra csak kivételesen oly folyókon, folyamszakaszokon vagy patakokon, melyeken szállítás előmozdítása érdekében mesterséges vizépítmények létesíttettek. A bizottság ezen módosításával a gyakorlati élet kívánalmainak vél eleget tenni. A 192., 203., 204. és 206-ik szakaszok módosításai csak annyiban birnak jelentőséggel, a mennyiben a 181-ik szakaszban tett elvi módosítás következményeinek tekintendők. A 210-ik §. módosítása nem bír elvi fontossággal, csakis helyesebb alakot ád. A 211-ik §-ban ajánlott módosítás azon indokból tétetett a bizottság által, hogy az erdélyi részekben épen ugy mint Magyarország többi részeiben, e törvény életbeléptetésekor minden más erdőtörvény, hatályon kivül helyeztessék. Midőn a bizottság az erdőtörvényjavaslatot a fent indokolt módosításokkal uj szövegezésben a t. képviselőháznak általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlja, egyúttal épen e törvényjavaslat s az azt czólzó jól felfogott érdekek szempontjából némi mellékintézkedések elhatározására hivja fel,a t. képviselőházat. Ugyanis ezen törvényjavaslat, ha tőrvény erőre lép, a gyakorlati életben nemcsak a főbb közigazgatási tisztviselők közreműködését fogja igénybe venni, de igen nagy mértékben s talán a