Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.
Irományszámok - 1875-794. Törvényjavaslat, a bélyeg és illetéki szabályok némely határozmányainak módositásáról
168 794. szám. ozél pedig a váltókat s ingókra vonatkozó egyéb okiratokat, illetőleg a pénzbüntetések megfelelő felemelése mellett egyedül az által lesz biztosan elérhető, a javaslat 4. és 13. §§-aiban foglalt azon intézkedés, melynél fogva törvény által rendeltessék, hogy minden bélyeg nélkül kiállított váltó ne legyen beperelhető, úgyszintén mindazon szerződések, kötelezvények, nyugtatványok és a t) alapján, melyek után a II. vagy III. bélyegfokozat szerint járó illeték le nem rovatott, bírósági vagy más hatósági cselekmény ne eszközöltethessék mindaddig, mig a felek az állam iránt való törvényes illeték kötelezettségöknek pótlólag meg nem felelnek, s egyúttal az elkövetett bélyegmegröviditós miatt rajok hasonló bírságot is le nem rójják. Hasonló intézkedések hosszú idő óta minden jogsérelem nélkül érvényben állanak a legfejlettebb jogi institutiókkal bíró több külállamban, nevezetesen Angolhon, Franczia- ós Olaszországban. A javasolt kényszer nélkül a kincstár a bélyegilletékek tekintetében örökös kijátszásoknak volna továbbra is kitéve, s az; épen csakis oly felekre lesz érzékeny hatással, melyek az általok kiállított vagy elfogadott okmánytól járó bélyegilleték lerovásával mitsem törődnek. A törvényjavaslat lényegesebb intézkedéseit elvi irányban megvilágítván, az egyes szakaszok részletes indokolására a következők jegyeztetnek meg. Az 1. §. magában foglalja az uj I. bélyegilletéki fokozatot, mely a váltóösszeg */« száztóliján alapszik s azáltal a jelenleg érvényben levő I. fokozat húsz száztólival leszállittatik. . A 2. §. tartalmánál fogva bővebb indokolást nem igényel. A 3. §. által a pénzügyminister feljogosittatik, hogy a magánürlapok használásával kibocsátott váltókra aláírás előtt felragasztott bélyegjegyeknek hivatalos pecséttel való átbélyegzésével az 1871 : LXIIL t.-cz. 2. §-a alapján arra hivatott adóhivatalokon kivül más hivatalokat és közegeket is bizhasson meg, s az átbólyegzési eljárást rendeleti utón szabályozza. A váltók beperesithetése a bélyeg lerovásától függővé tétetvén, szükségképen gondoskodni kell arról, hogy minden községben kincstári bélyeges űrlapok ós bélyegjegyek legyenek kaphatók, és mindenütt legyen valamely kiható vagy más megbízható közeg arra rendelve, mely a magán váltóürlapokra aláírás előtt felhasznált bélyegjegyeket átbélyegezze, ezen hivatalos ténykedés azonban lehető visszaélések meggátlása végett a pénzügyminister által kiadandó szabatos kezelési utasítás szerint lesz eszközlendő. A 4. §-ban hozom javaslatba a fentebb elvi szempontból már indokolt azon intézkedést, hogy a nem bélyegzett váltók alapján váltóbirósági cselekménynek ne legyen helye. Egyedül azon kényszer alkalmazása esetében lehet biztosan számítani, miszerint annak daczára, hogy a váltóbólyeg mérve az uj I. fokozat behozatala folytán tetemesen lejebb szállíttatik, a kincstár bélyegjövedelme nem fog csökkenést szenvedni, sőt inkább gyarapodásnak induland, mert a jelenleg temérdek számmal bélyegtelenül kiállított váltók jövőben majdnem teljesen megfognak szűnni, a mennyiben mindenki saját anyagi érdekében gondoskodni fog a 'váltóbélyeg illetékének pontos lerovásáról. Az 5. §. a bélyegilletékek tekintetében a váltókkal egyenlőknek tartott bizonyos kereskedői okiratok bélyegének lerovási módját; a kincstár érdekének megóvása végett, szabatosabban határozza meg. ; A 6. §-ban a kereskedők s iparüzők által üzleteikből származó tényleges követelések felől kiállított számláp és hozzájok hasonló könyvecskék bélyegkötelezettsége a kellő részletezéssel állapittatik meg, a mi az eddigi tapasztalás szerint a számlabélyeg körül oly nagy terjedelemben elkövettetni szokott megrövidítések megakadályozása czéljából a közönség tájékozására az idevonatkozó szabályok összesítése által felette szükségesnek mutatkozott.
