Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.

Irományszámok - 1875-789. A bankügyi bizottság jelentése, a nemzeti bankot cselekvőleg illető 80 millió forint adósság iránt hozzá utasitott törvényjavaslat tárgyában

150 . 789. szám, 780. szám. A bankügyi bizottság* előleges jelentése, a nemzeti bankot cselekvőleg illető 80 millió forint adósság iránt hozzá utasított törvényjavaslat tárgyában. A tisztelt ház bankügyi bizottsága a nemzeti bankot cselekvőleg illető 80 millió forint adósság ügyében, a kormány által előterjesztett és a t. ház által hozzá utasított törvényjavaslatot átalánosságban tárgyalta; a javaslat iránti határozatot azonban a többi függő kiegyezési kérdések állására való tekintettel, egyelőre felfüggesztette. Mielőtt ezen tárgyalás fonalát újra felvette volna, értesült a bizottság a nyilvánosság utján azon tényről, mely a kormány által a bizottság kebelében hivatalos értesülés alapján is megerősíttetett: hogy a monarchia másik állama birodalmi tanácsának képviselőháza egy törvényjavaslatot fogadott el, mely a birodalmi tanács részéről a közös költségekhez való járulás arányának tárgyalására kiküldött országos bizottságot arra utasítja, hogy a magyar országos bizottsággal — az esetre, ha ez a magyar országgyűléstől ugyanazon tárgyban megbízatást nyer — az osztrák nemzeti bankot illető 80 millió forint adósság iránt tárgyalásba bocsátkozzék. E ténynyel szemben felvettetett a bizottság kebelében az a kérdés: vajon czélszerü volna-e a kormány törvényjavaslatának tárgyalásában tovább haladni? és nem volna-e inkább ildomos és czélszerü, a képviselőház figyelmét e tényre felhívni és a bizottság részéről egy oly lépést kezdeményezni, mely a másik fél által kívánt érintkezést lehetségessé tegye? A kérdés első részére nézve a bizottság nem zárkózhatott el annak megfontolása elől, hogy a pillanatban, midőn a másik fél a két törvényhozás közt közvetlen érintkezést kivan: a kormány törvényjavaslatának még részünkről való elfogadása sem Ígérne egyelőre a kérdés tisztázására nézve semmi gyakorlati eredményt. A mi pedig a kérdés második részét illeti, a bizottság kétségtelennek vélte, hogy a monarchia másik államával fenálló államjogi kapcsolatunkra való tekintetnél fogva, nem volna helyes az osztrák képviselőháznak fentemiitett határozatában kifejezett kívánságát egyszerűen ignorálni; hogy továbbá Magyarországnak álláspontját sem jogilag, sem politikailag nem gyöngítheti az, ha e kérdésre vonatkozólag az érintkezést és capacitátiót, mely idáig csak a két kormány között kisértetett meg, közvetlenül a két országgyűlés közt is lehetségessé teszi, és Magyarország jogi álláspontjának a másik féllel való elfogadtatására — a minek lehetetlensége eddigelé bebizonyítva nincs — kísérletet tesz; és végre, hogy mindezeknél fogva nemcsak ildomosnak, de szükségesnek is látszik, hogy a másik fél által országos bizottságok utján kivánt érintkezés elől ki ne térjünk, sőt a magunk gazéról szintén módot nyújtsunk arra, hogy a két állam kormányai között évtizedes vita tárgyát