Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.

Irományszámok - 1875-765. Törvényjavaslat, az 1875:XXXVI. t.-czikk hatályon kívül tételéről, valamint az 1871:VIII. és IX. t.-czikkek némely intézkedéseinek módositásáról

8 765. szám. sasággal szemben oly viszonyba, hogy ennek folytán birói hivatásának üdvös gyakorlásában tetemesen korlátozva van és azon helyen esetleg hosszabb időn át képtelen lehet az igazságszolgáltatás érd ekéken,,, annyi haszonnal működni, a mennyit más viszonyok között az előzmények által meg nem bcrito.tt tevékenységével eredményezhetne. Ily esetekre, az áthelyezés, a mellett, hogy anyagi hátrányaiban az elkövetett fegyelmi vétség sujtását is eszközölhetné, megfelelhetne egyszersmind azon igazságügyi politikai czólnak, mely az államnak drága áron rendelkezésére álló birói erők legjobb felhasználását követeli. Ki kell egyébiránt emelnem, hogy a fegyelmi vétség folytán való áthelyezés eszméje az 1871-iki törvényhozás előtt sem volt egészen idegen. Az 1871: IX- t.-ozikk 5. §-a a segéd- és kezelő személyzetnek az igazságügyminister hatáskörébe eső áthelyezésóról szólván, azon intézkedésnél, mely szerint a költözködési költségek az államot terhelik, mint kivételt emliti meg azon esetet „ha az áthelyezés fegyelmi vétség következtében történt." Ezen törvényszakasz tehát felteszi, hogy a birósági hivatalnokot, ki az 1871: VIII. t.-ezikk szerint a bírákkal közös fegyelmi eljárásnak van alávetve, miután ez eljárásban már elitéltetett — az ítéletben kiszabott büntetésen felül, az igazságügyminister az igazságszolgáltatás érdekében át is helyezheti. Az igazságszolgáltatás hasonló érdekei érintve lehetnek birák fegyelmi vétségei által is, s ily esetben az áthelyezés szüksége fennforoghat a biróra nézve is. Javaslataim tehát, midőn az áthelyezést a fegyelmi büntetések közé felveszi, egyrészről csak az 1871: IX. t.-czikk 5. §-ának eszméjét terjeszti ki és alkalmazza a bírákra, de másrészről a külföldi törvényhozásokkal szemben sem marad elszigetelve, mert ezek nagy része szintén ismeri a fegyelmi vétség következtében való áthelyezés intézményét. 3. §. A 2. §. az áthelyezést a fegyelmi büntetések közé felvévén, szükségessé vált — még pedig csatlakozva az 1871: VIII. t.-czikk 23., 24., 25. §-aihoz, mint a melyek a rosszalás, feddés és pénzbüntetéseiről rendelkeznek — megtenni mindazon intézkedéseket, melyeket az áthelyezésnek, mint büntetésnek sajátságos természete megkíván. A 3. szakasz első pontja a dolog természetének megfelelőleg kimondja, hogy az áthelyezés, mint büntetés nemcsak külön, de a három első büntetés-nemmel együtt is alkalmazható. A legtöbb esetben az áthelyezés — kivált a következő pontokban foglalt szükséges korlátozások miatt — nem fog elégséges büntetésnek látszani, sőt inkább a rosszaláson, feddésen vagy pénzbüntetésen felül, mint a vétség sajátságos természetének megfelelő mellékbüntetés fog alkalmaztatni. Ozélszerünek látszott azonban fenhagyni azon lehetséget is, hogy a bíró azt legenyhébb alakjában külön' is alkalmazhassa. Ugyanezen első pont egyúttal jellemzi azon vétségeket, melyek esetében e büntetés alkalmazandó lesz. Természetes, hogy e jellemzés csak átalános körvonalakban mozoghat; e pontra nézve biztos és kimerítő fogalornmeghatározás nem is képzelhető. Az ítéletnek ezen része — a mint már kiemeltem —- nem pusztán büntetés, hanem igazságügyi politikai intézkedés jellemével birván : az utóbbi téren csakis a biró bölcs belátása és az igazságszolgáltatás érdekei iránt való érzéke fogja minden egyes esetben meghatározhatni ezen büntetés alkalmazásának czélszerüségét és szükségességét. A szakasz második és harmadik pontjai az áthelyezési büntetés sajátságos kettős természetéhez képest szabályozzák a birói ós végrehajtó-hatalomnak e czélra való közreműködését. Tekintettel kell lenni arra, hogy a birák áthelyezése a törvény által megengedett esetekben (1871: IX. t.-czikk 2. §) ő Felsége fentartott jogai közé tartozik; de másrészről arra is, hogy az áthelyezés végrehajtása oly tisztán administrativ természetű tény, melynek bizonyos, csakis