Képviselőházi irományok, 1875. XXII. kötet • 735-764. sz.
Irományszámok - 1875-736. Erdőtörvényjavaslat
736. szám. 175 2. az előző pontban foglalt elvből folyólag méltányos, hogy az ily kopároknak egyes vagy társulás utján szövetkezett birtokosai az álla ri részérő! ösztönzés, megfelelő segélyezés és nevezetesen a viszonyokhoz mért arányos idejű adómentesség utján buzditiassanak, mert az ily erdősítés a közjólét érdekében is teljesített oly munka, mely tetemes tőkét vesz igénybe, jövedelmet azonban a teljes siker esetében is csak az évek rövidebb vagy hosszabb sora után szolgáltathat; 3. a fentebb megjelölt területeknek kisajátítását és beerdősitésél azon birtokos, a ki ezt maga eszközölni nem akarja — nem akadályozhatja, mert az általános jólét előmozdítását czélzó ós az egyesek érdekén felülemelkedő közérdekű intézkedések végrehajtását tűrni a társadalom minden egyes tagja köteles. Az idevonatkozókig a tőrvényjaslatba felvett intézkedések'különben, tekintettel az ország pénzügyi viszonyaira, lehetőleg szűk keretbe szoríttattak, s midőn egyrészt a törvény szerves kiegészítő részét képezik, másrészt köteles kiadásokat nem foglalnak magukban, miután a törvényhozás tetszésétől függend, az államköltségvelés megállapítása alkalmával a fenforgó czélra szolgálandó költségeket esetről-esetre megszavazni. A negyedik czim (178—207. §.) az erdei termékek szállításáról szól, ós azon elvekből indul ki: a) hogy birtoka kihasználásától feltéve, hogy a rendőri tekintetben fennálló szabályok megtartatnak és az e kihasználás által másoknak okozandó károk az érdeklett által megtéríttetnek — elzárni senkit sem lehet, annál kevésbé, miután különben az adott viszonyok között igen nagy terjedelmű erdők terményei nemcsak a magán-, de a közgazdaság kárára is ki lennének az értékesítés alól zárva ; másrészzől pedig, nemcsak a mindennapi élet s a gyakorlatban előfordult és az idevágó kérdések rendezetlensége következtében az egyes ministeriumoknál felhalmozott vitás ügyek elintézése, hanem az illető erdők adóterhe is egyaránt sürgősen követelik, hogy itt az állam minden oldalra lehetőleg méltányos rendelkezés szemmeltartása mellett közbevesse magát. Az exclusiv jogi elméletből levezetett azon feltevés, hogy vizjogi törvény hiányában a vizjog körébe tartozható intézkedések ne lennének tehetők — alapos ellenoknak nem tekinthető, mert a később hozandó törvény mindig módosíthatja a megelőzőt, s így ha oly határozatok vétetnének is fel az cidőtörvénybe, melyek annak idején a vizjogi törvény által esetleg változtatandók lesznek, — ennek kimondása a hozandó uj törvényben könnyen teljesíthető, addig pedig az államélet feladatából is folyólag mintegy módos vivendit kell nyújtani a fejlődő gazdasági élet jogos igényeinek méltányos kielégítésére; b) hogy a viziutak használata más érdekeltek rovására feltétlen kizárólagos jogát senkinek sem képezheti; c) hogy ott, a hol a viz mint közlekedési ut valamennyi érdekelt összes igényeinek megfelelni nem képes, a használat sorrendje és aránya, az előbb szerzett jogokra ós a szállítandó tömeg értékére való tekintettel, állapíttassák meg. Ezen indokaikat jobbadán önmagukban rejtő irányelveknek felelnek meg a törvényjavaslat ide vonatkozó határozmányai, melyek közül, mint nagyobb fontossággal bírókat, a következőket különösen kiemelem. 181. §. Hajózható folyókon a tutajozás szabad, az usztatás ellenben tilos, nem hajózható folyókon pedig mindkét faszállitási mód csupán engedély mellett gyakorolható. Ezen tétel felállításánál a vizjog körében általában elfogadott azon axióma vezérlett, hogy a minél tökéletesebb vizkihasználási módnak adassék elsőség, tehát ott, hol a tutajozás külön vizépitmények létesítése nélkül lehetséges, az usztatás teljesen kizárassék. 182. §. Az engedélyt a földmivelósi miniszter a közlekedési miniszterrel ogyetértőleg adja meg. Szükséges volt a közlekedésügyi ministernek a szállítási engedélyek megadására nézve kellő befolyást biztosítani, mintán a vízen való szállítás kérdése szoros összefüggésben van az ezen
