Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.
Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában
76 645. szám. Egy ily jegybank felállítását sürgeti évek óta egyhangúlag a hazai közvélemény, ezt követeli az ország érdeke, ezt a magyar állam tekintélye. S remélte is, és méltán az ország, hogy e közkivánsága teljesedésbe menend, annál is inkább, minthogy a jelenlegi kormányelnök ur 1875. február 3-ki beszédében, tehát azon beszédében, melylyel az előbbeni kormányt lemondásra kényszerité s mely kormányra jutásának alapját képezé, igen erélyes támadást intézett az akkori kormányhoz épen e kérdés miatt, s igen határozottan kijelölte az utat, melyet ez ügy elintézésében követni kell, t. i., hogy fel kell állítani egy önálló és mint monda „nemcsak névleg, hanem valójában önálló" magyar jegybankot. Bízvást állithatni, miszerint programjának, illetőleg programbeszédónek ezen része járult leginkább vagy legalább igen nagy részben ahhoz, hogy a rövid idő múlva bekövetkezett választások oly nagy többséget adtak az ő híveinek. Hisz alig volt képviselőjelölt a hazában, kinek programjába ne lett volna fölvéve az önálló magyar nemzeti bank. Eemélte és várta a nemzet e kívánsága teljesedésót azon okból is, mert tudta, hogy az egyetlen akadály, mely eddig útjában állott, nem sokára magától elenyészik, közeledvén lejárata az osztrák-nemzeti-bank szabadalmának, mely Magyarországra nézve ugyan kötelező sóba sem volt, de melynek tartamára titkos, hogy ne mondjam bűnös kezek lekötötték volt a nemzet szabad rendelkezési jogát. De remélte és várta az ország e kívánsága teljesedését azért is, mert maga a trónbeszéd .,a hitelviszonyok javítását és rendezését," a bankkérdésnek „jog és czólszrü megoldását" jelölte ki, mint a kormány egyik legsürgősebb teendőjét, s mert a nemzet a jog- és czélszerü megoldásnak csak egy módját ismeri, azt, mely a már idézett februári beszédben is jelezve volt, t. i. egy nemcsak névleg, de valójában önálló bank létesítését. Ily előzmények után nagy és áltatános volt az ország megdöbbenése, midőn múlt óv tavaszán tudomására jutott, hogy a kormány nem önálló, hanem osztrák-magyar dualistikus alapra fektetett bank felállítása iránt szándékozik törvényjavaslatot terjeszteni az országgyűlés elé. Mennyivel nagyobb és általánosabb kell, hogy legyen a megdöbbenés most, midőn az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat már nem is dualistikus, nem is közös, hanem egy osztrák-magyar öltözetbe burkolt bécsi centralis bankszabadalom törvényesitését czólozza, vagyis törvényesitését, némi csekély alaki módosítással, épen azon állapotnak, melyet az egész ország oly rosznak ismert fel s mely annyi bajnak, annyi romlásnak volt, ha nem is egyedüli, de mindenesetre egyik fő szülő oka. n. A képviseiősáz által kiküldött bankügyi bizottság alulirt tagja nem tekinti sem a maga, sem a képviselőház ez idő szerinti feladatának, a szóban forgó törvényjavaslat tüzetesebb bírálatába bocsátkozni; a minek csak akkor volna helye, ha előbb be volna bizonyítva, hogy az, a mi szegyediií, mások szerint, még a bankügyi bizottság többsége szerint is, leginkább felelne meg az ország érdekének, az az egy önálló független magyar jegybank felállítása, csakugyan merőben lehetetlen. A míg ez megczáfolhatlan érvekkel, kétségbevonhatlan tényekkel bebizonyítva nincs, a haza érdekei ellen cselekednénk ha bármi más megoldási módozatot csak tekintetbe is vennénk. Pedig ezt bebizonyítani lehetetlen. Beismerte ezt a tárgyalások folyamán maga a bankügyi bizottság t. többsége, melynek mindegyik tagja ellenkezőleg őszintén beismeré, miszerint az önálló bank létesítésének lehetősége meg volt s meg van ma is; nem vonták ezt kétségbe magok a tárgyalásokon jelen volt kormánytagok sem.