Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.

Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában

645. szám. 73 magyar és az osztrák bank jegyei között értékkülönbözetet teremteni, a viszonyok kényszerűsége, azon sürü forgalom, mely Ausztria és Magyarország között fönáll, csakhamar erősebbnek bizonyulna, mint ama mesterséges- törekvések. Ha az osztrák nemzeti bank a magyar bank jegyeit kezdetben nem is fogadná el fizetési közegül, mire őt saját és a forgalom érdekei előbb-utóbb kényszeritendik, a két állam közötti hitelforgalom közvetítését az államjegyek fogják eszközölni. Mindaddig, mig a monarchia mindkét államának jótállása alá helyezett kényszer folyammal biró 312 millió államjegy van forgalomban, az osztrák és a-magyar bank között disagio nem merülhet fél, mert ezen államjegyek a monarchia mindkét felében fizetési eszközül kell, hogy elfogadtassanak, s igy a forgalmat a két államfél között közvetitendik. A felállítandó magyar bank csak annyi jegyet fog kibocsátani, a mennyit a reális hitel szükséglet tényleg megkiváa, és a mennyinek forgalomba helyezését a bankkezelés soliditása megenged. Ezen össszeg azonban korántsem rug annyira, mint a nálunk forgalomban lévő bank és állami jegyek összege, sőt kisebb lesz azon összegnél is, mely csupán az osztrák nemzeti bank jegyeiből van nálunk forgalomban A pénzforgalom nemzetgazdasági viszonyainknál fogva, nálunk sokkal lassúbb lévén, mint Ausztriában, Magyarországban aránylag több fizetési eszköz van forgalomban, mint a lajtán tul, kétségtelen tehát, hogy Magyarországban jelenleg az osztrák nemzeti bank jegyeinek oly mennyisége circulál, mely fölülhaladja a nemzeti bank által nekünk hitel alakjában nyújtott összeget, s igy Magyarország nemcsak adósa, hanem jelentékeny mértékben hitelezője is az osztrák nemzeti banknak. Mihelyt az osztrák nemzeti bank jegyeinek kényszer folyama nálunk megszűnik, azok a kibocsátandó magyar bankjegyek tényleges összegének erejéig a forgalomból ki fognak ugyan szoríttatni, minthogy azonban jelenleg az osztrák nemzeti bank jegyei nemcsak hitel, hanem fizetési eszközül is vannak nálunk forgalomban, azok egy bizonyos összege forgalmi eszközül már azon sürü érintkezésnél fogva is, mely a két állam közt fönáll, szükségszerüleg ben fognak maradni, melyek összege, és a Magyarországban közkézen forgó államjegyek elegendő fizetési eszközt nyújtanak az Ausztria és Magyarország közötti pénzforgalom kiegyenlítésére. De ha állana is azon ellenvetés, hogy a magyar és az osztrák bankjegyek között árkülönbözet fog felmerülni, akkor is sokkal károsabb egy oly egyezség elfogadása, mely az ország anyagi érdekei mélyen sérti, közgazdasági tovább fejlődésének útját vágja, mint megküzdeni azon nehézségekkel, melyek az önálló magyar bank felállításából az átmenet rövid idejére származhatnak. A forgalom ezen netaláni értékkülönbözeteken tul tudja magát tenni, és a minden napi életben ez alig támasztana nehézséget, minthogy maga a pénzrendszer az 1867: XII. t.-cz. folytán egyenlő alapokon nyugodnék. Látjuk azt papirpónz gazdaságnál más államokban is, hol különböző értékű jegy forog a nélkül, hogy ez a forgalmat akadályozná. Minden átmenet bizonyos nehézségekkel van összekötve, de aki azoktól visszariad, lemond nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is azon lehetőségről: emancipálni az országot azon befolyásoktól, melyek anyagi viszonyainkra mindig dermesztőleg hatottak. Ha Magyarország 1867-ben visszariadt volna azon nehézségektől, melyekkel közjogi önállóságának visszaszerzése összekapcsolva volt, bizonyára nem vivta volna ki, azon államjogi helyzetet, melyre törvényei értelmében joga volt ugyan, de melyet a monarchia nagyhatalmi állásával összeférhetlennek állítottak. Akkor sem hiányoztak igen tekintélyes férfiak a Lajthán innen ós tul, kik a monarchia tönkremenetelét jósolgatták a dualisraus életbeléptetése esetén, pedig a tapasztalat megmutatta, hogy a monarchia erejében mit sem vesztett, sőt nyert azon államalakulás által, mely 1867-ben megállapittatott. Igy lenne ez a közgazdasági dualismussal is, különösen a bankügy terén. A monarchia mindkét fele hitelviszonyait saját szükségletének megfelelőleg rendezhetné, mi mindkét télre nézve KÉPV. H. IROMÁNY L87Ő-78. XX. 10