Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.

Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában

66 649. szám. mellett függetlenül járjon, el, és mely a magyar korona országai valódi hitelszükségének fedezésére megfelelő összegekkel rendelkezzék." A képviselőház ezen határozatának végrehajtása érdekében az akkori kormány részéről tett lépések részletezése vagy birálása nem tartozik e jelentés keretébe. De a tények lánczolatának kiegészítésére még ki kell emelnünk, hogy az akkor működött magyar kormány hajlandónak nyilatkozott az osztr.-nemzeti-bank szabadalmának Magyarországban ideiglenes elismerését 1876. év végéig, tehát a bankprivilegium lejártáig kieszközölni, ha az osztrák-nemzeti-bank a quóta arányában megosztja bankjegykészletét Ausztria és Magyarország között és a magyarországi üzlet vezetésére, egy, csak a társulat közgyűlésétől függő és Budapesten székelő igazgatóságot létesít. A magyar kormány ezen ajánlatát az osztrák nemzeti bank nem találta elfogadhatónak, az ezek után az osztrák ós a magyar kormány közt folytatott tárgyalások nem jutottak oly stádiumba, hogy az osztrák nemzeti bank képviselősége 1876-ig további tárgyalásokra felhivatott volna. Törvényhozásunk kebelében időközben nagy horderejű átalakulások létesültek. Közgazdasági viszonyaink hanyatlása háttérbe szorította a közjogi vitákat, mert mindenki érezte azt, hogy anyagi erőink emelése nélkül állami önállóságunk fentartható nem lesz. Mindenki tudta, hogy anyagi bajaink csak a vám- és kereskedelmi szerződés javítása és hitelviszonyaink önállósítása által válnak javithatókká. Az országgyűlés óriási többsége, a nemzet osztatlan bizalma által támogatott kormány mindjárt megalakulása után ünnepélyesen kijelentette, hogy szándéka: „azonnal kezébe venni a bankkérdést, s azt az ország senki által kétségbe nem vont jogának és érdekeinek megfelelőleg a lehetőségig mielőbb megoldani." Ily körülmények között joggal várhatta a nemzet, tekintettel különösen a bank-privilégium most márközei lejártára, hogy a bankügy rendezése az ország jogainak és jól felfogott érdekeivel megfelelőleg fog történni. Be kell ismernünk, hogy a magyar kormány ez ügybeni első lépései — habár kissé elkésve — helyes irányba terelték ez ügy elintézését. A kormány t. i. 187b'. ápril 9-én felhívta az osztrák nemzeti bankot, hogy részvényesei által létesítse a különálló magyar jegybankot 30 millió forint órczalappal. Ezen bank alapszervezete a következő lett volna: Az osztrák bank ós a magyar bank egymástól teljesen függetlenek, de egymás jegyeit készpénzül elfogadják; a kezelés egyenlő soliditásának, a kiadott jegyek egyenlő értékének biztosítása czóljából mindkét bankalap és üzleti szabályai egyenlőek és mindkét bank kezelése szigorúan körvonalozott ellenőrzés alatt áll. Előforduló vitás kérdések eldöntésére mindkét állam legfőbb törvényszékeiből választott bíróság alakittatik. A kormány ezen felhivását az osztrák nemzeti bank 1876. ápril hó 19-én kelt válaszával elfogadhatatlannak jelentette ki, és ezen válasz tartalmából mindenki, ki a tények előtt szemet hunyni nem akart, ama meggyőződést meríthette, hogy az osztrák nemzeti bank sem egy önálló, sem egy dualistikus bank felállítására segédkezet nyújtani nem fog. A helyett, hogy a kormány most már a kellő lépéseket megtette volna, egy önálló magyar banknak más pénzerő általi felállítására, az osztrák kormánynyal egyetértésben vélte az ország anyagi érdekeinek kielégítését elérhetni, s midőn az u. n. májusi stipulatiókat létesítette, a vámügyben hozott áldozatokat, a bankkérdésnek az osztrák kormány segélyével való megoldása áltál vélte compensálhatni. Ezen törekvések eredménye egy düalisticus bank tervezete lón, melynek alapvonásait a ministerelnök úr a képviselőház 1876. május hó 11-ki ülésében következőleg ismertette meg: „Egy és ugyanazon társulat nyerjen privilégiumot úgy Magyarország mint Ausztria számára, a mely társulat állítson tökéletesen egyenjogú, egymástól egészen független 2 bankinté-