Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.

Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában

10 645. szám. hatna, melyet esetleg még élénkítene azon körülmény, hogy a hazai tőkének is bizonyos félénk része, mely átmeneti kényes időszakokbán rendesen tartózkodóvá szokott válni, a hitelezők által a forgalomból visszavonatnék, és hogy az állam, melynek segítségét az ilyen'válságok alkalmával még azok is igénybe szokták venni, kik az állami segélyt elméletileg megtámadják, maga sem lenne képes a crisis enyhítésére befolyást gyakorolni. De nemcsak Kereskedelmünket és iparunkat, gazdasági tevékenységünket és forgalmunkat sújtaná a valuta k lönbsége Ausztria és Magyarország közt, hanem attól kell tartanunk, hogy kedvezőtlen hatása lenne államháztartásunkra és budgetünkre. Már jelenleg is érezzük azon sajnos körülmény súlyát, hogy államkölcsöneink kamatjai, vasutaink kamatbiztositásai nem a magunk valutájában, nem abban a pénznemben fizetendők, melyben adóink és egyéb állambevételeink az ország pénztáraiba befolynak. Azon összegek, melyek államháztartásunkat agio fejében terhelik, már jelenleg is igen jelentékenyek és nem csekély mérvben növelik azon hiányt, melyben államháztartásunk szenved. Az agio terhénól nem kevésbé sajnos azon körülmény, hogy e teher nagyságát évi költségvetéseinkben még csak hozzávetőleg sem lehet meghatározni. Költségvetéseink már csak ennélfogva is a megbízhatatlanság némi jellegével birnak, s zárszámadásaink szemben az előirányzattal évről-évre igen nagy eltéréseket tüntetnek föl. A legkisebb politikai zavar Európában, mely bennünket nem is érint, de az ági ót rendesen fölszökteti, halomra dönti egész költségvetésünket és megszünteti az előirányzatban ügygyel-bajjal helyreállított egyensúlyt. Értékkülömbség a magyar és az osztrák valuta közt ezen bajt még növelné. Már maga az államadóssági járulék, melynek fizetésére az 1867-ik évi XV. törvényezikk bennünket kötelez, a 20 millió o é. papírban megközelíti: és így minden, mi a magyar valutát, habár csak mulékonyan sujlaná, tetemes kiadásokat róvna reánk, s öregbítené azon megbízhatatlanságot, mely már jelenleg is előirányzatainkat részben jellemzi. E körülményt kicsinyleni nem lehet, ha meggondoljuk, hogy a megbízható előirányzat minden rendezett államháztartásnak, minden helyes adórendszernek és minden józan pénzügyi politikának egyik alapföltétele. Mindezzel nincsenek még kimerítve az aggodalmak, melyeket a jelzett bank felállítása a gondolkodó politikusban támaszthat. A vám- és kereskedelmi szerződés, mely köztünk és a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok közt köttetett, s melynek hatálya a folyó év végén ugyan megszűnik, de megújítása szükségesnek mutatkozott és habár változtatásokkal, mégis az 1867-iki kiegyezés szellemében tényleg czéloztatik, bizonyos termelési adókra nézve azt követeli, hogy azok nemeire egyforma arányára és kezelésére nézve oly szabályok állapíttassanak meg, melyek kizárják annak lehetőségét, hogy az egyik törvényhozásnak vagy felelős kormánynak e rószbeli intézkedései a másik fél jövedelmeinek csonkítását vonhassák maguk után. Ez majdnem lehetetlen azon perezben, midőn a magyar és az osztrák valuta közt hullámzó értékkülömbség támad. Ujabb, complicált ós minden complicatió daczára czéljaiknak alig megfelelő törvényeket kellene e végből alkotni, mely törvények létrejötte, minthogy azokat Ausztria törvényhozása tényezőivel egyetértőleg lehet csak teremteni, nem csekély nehézséggel járna. Hasonló nehézséggel lehetne csak megoldani elintézést követelő sok más kérdést, melyek alkotmányos eligazítása szintén csak a két törvényhozás egyértelmű határozatával lehetséges. Minő pénzjegyekben és valutában legyenek fizetendők a közös kiadások járulékai a közös pénzügyminister kezéhez; mozgósítás esetén minő pénznemben terítendők vissza azon kiadások, melyek az egyes országok részéről a honvédségek számára tétettek; háború esetén minő pénzben azon rendkívüli kiadások, melyek az egyik vagy másik állam területén teljesíttetnének; mely közeg bizathatnék meg ennek alkotmányos ellenőrzésével; egyátalában mely pénznemben lennének fizetendők a közös hadsereg közkatonáinak, tisztjeinek és közegeinek dijai, nehogy értékkülömbség esetében egy és ugyanazon hadsereg egyénei tényleg külömböző fizetésben részesüljenek, a mi egyenesen igazságtalan volna s elégületlenséget szülne a hadsereg kebelében Számos más kérdés támadna, melyeket előzetesen fel sem vethetni s e szerint a monarchia