Képviselőházi irományok, 1875. XIX. kötet • 612-644. sz.

Irományszámok - 1875-637. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése, „a kir. Curiának országos képviselő választási ügyekben való biráskodásáról” beadott törvényjavaslat iránt

208 637. szám. $37, siám. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése, „a kir. Curiának országos képviselő választási ügyekben való bíráskodásáról" beadott törvényjavaslat iránt. A központi bizottság „a kir. Curiának országos képviselő választási ügyekben val > bíráskodásáról" szóló törvényjavaslatot a képviselőháznak elfogadás végett nem ajánlja. A központi bizottságot következő indokok vezérelték : Az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 89. §-a bár rendeli azt, hogy a kérvényekkel megtámadott választások felett a Curia itél. de ugyanazon §-ban fenn van tartva a képviselőháznak azon joga, hogy a törvény megalkotásáig a kérvényekkel megtámadott választási ügyekben maga döntsön ; tehát nevezett törvény a törvény megalkotására időhatárt nem szabott, valamint ezen törvény megalkotásáig a képviselőháznak emiitett souverain jogát teljes épségben fentartotta. A központi bizottság beösmeri, hogy a kormány a 382. sz. törvényjavaslatot az 1874: XXXIII. t.-cz. 89. §-nak megfelelőleg nyújtotta be ; de mindenekelőtt szükségesnek tartotta maga részéről vizsgálat alá venni azt, hogy egy ily törvény megalkotását a mutatkozó szükség parancsolja-e? Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy mióta a képviselőház ezen, az 1848-ik évi V. t.-czikken alapuló jogát gyakorolja, általában véve ugy az igazság kiderítése mint a ház tekintélye az által, hogy a kórvényekkel megtámadott választási ügyekben, ön maga bíráskodott, csorbát nem szenvedett és az ez irányban mutatkozható hiányok a házszabályok azon §§-ainak kellő módosítása- által, melyek a kérvényekkel megtámadott választások megbirálására vonatkoznak, rövidebb utón pótolhatók. Az egyes fölmerülhető tévedések elkerülése iránt a Curia bíráskodása ép oly kevéssé nyújt garantiát, mint az eddigi gyakorlat; mert valamint a Curia bíráinak függetlensége iránt kételyt támasztani nem lehet, ép ugy nem támaszthat senki a képviselőház által saját kebeléből választott bírák függetlensége és igazságossága iránt kételyt, habár ugy az egyik mint a másiknak végzései egy vagy más ügyben tévesek lehettek is ; mert ennek magyarázata az emberi intézmények tökélytelenségében található rendesen meg, a mi ellen orvosszer nincsen. A parlamentek történelme tanúsítja, hogy azok jogaikról igen ritka esetben mondottak le, de soha ugy, hogy az ily jogokról való lemondást a szükség és a parlament tekintélyének megóvása kellőleg ne indokolta volna. Miután ez esetben a szükség be nem állott, a parlament tekintélye az által, ha meglevő hatalma egy kiegészítő részéről, hogy saját tagjai választási ügyeiben, maga bíráskodjék, lemond, bizonyosan gyarapodni nem fog ; a mennyiben e lemondás csak is a saját bíráskodása iránt való bizalomhiány által volna indokolható. A választási ügyekben való bíráskodás, a legfelsőbb bírói kar tagjait a politikai élet oly hullámzásaiba sodorhatná bele, a melyek, midőn a pártszenvedólyek a legmagasabb fokra csigáz-