Képviselőházi irományok, 1875. XIX. kötet • 612-644. sz.

Irományszámok - 1875-634. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a „szeszadóról” szóló törvényjavaslatról

634. szám. 157 €»34. iszdm. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a „szeszadóról" szóló törvényjavaslatról. A pénzügyminister által 389. sz. a. előterjesztett törvényjavaslat a szeszadóról véleményes jelentés végett a pénzügyi bizottsághoz lóvén utasítva, mielőtt a bizottság ezen törvényjavaslat tárgyalásába bocsátkozott volna, szükségesnek tartotta tájékozást szerezni az iránt, mily befolyása lenne e törvényjavaslatnak a magyarországi szesziparra nézve? E végből az ország különböző vidékeinek, s a mezőgazdasági valamint a gyárilag berendezett szeszfőzdéknek tekintetbe vételével szakférfiak összehívását, s a bizottsági ülésben leendő kihallgatását határozta el. Miután e törvényjavaslattal egyidejűleg a czukoradóról szóló törvényjavasiát is a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott, s a bizottság arra nézve is előlegesen a szakférfiak meghallgatását vélte szükségesnek, a pónzügyministerrel egyetértve, mind a szeszadót, mind a czukoradót illetőleg a szakértekezletnek együttes megtartását rendelte el. A szakértekezlet f. é. szeptember 3-án és 4-én megtartatott, s annak jegyzőkönyveit a bizottság jelentésével együtt tiszteletteljesen bemutatja. A czukoradóról szóló törvényjavaslat első négy szakaszát illetőleg a minister ujabb előterjesztést helyezett kilátásba, s felkérte a bizottságot, hogy a törvényjavaslatot csak azon előterjesztés kapcsában vegye tárgyalás alá; a bizottság tehát a czukoradóról szóló törvényjavaslat tárgyalását elhalasztotta, s ezúttal csupán a szeszadóra nézve nyújtja .be jelentését a tisztelt képviselőháznak. A pénzügyminister a szeszadóról szóló törvényjavaslat indokolásában részletezte az okokat, melyek az 1868: XVI. törvényczikk megváltoztatását szükségessé teszik. Az elébe terjesztett adatok valamint a szakértők nyilatkozatai alapján a bizottság is meggyőződött, hogy a fenálló rendszer a szeszipar mai előrehaladott állapotának többé meg nem felel, az államkincstár érdekeire nézve káros, a megadóztatás aránylagos egyenlőségét pedig sérti. A szeszfőzósi technika mai kifejlődése folytán a nyers anyagok erjedésének ideje annyira megrövidíttetett, hogy az átalányozás alá eső, főkép pedig a gőzerőre berendezett szeszgyárakban, a beczefrézésre bejelentett űrméret az átalányozás alapjául felvett 48 óra alatt ma már nem csak egyszer, de kétszer, vagy többször is kihasználtatik, a tényleges termelés tehát a bejelentett s adó alá eső termelést sokkal meghaladja, miből a gyárosra nézve adómegtakarítás, az államkincstárra nézve pedig tetemes veszteség származik. Ezen adó megtakarítást majdnem kizárólag a nagy gyáripar élvezi, a kisebb foktartalmu anyagokat feldolgozó, kevesebb tőkével, s tökéletlenebb müeszközökkel rendelkező szeszfőzdék abban vagy épen nem, vagy csak igen korlátolt mérvben részesülnek, s a nagy gyárak által — melyek a fenálló rendszer súlyát, az élvezett adómegtakarítás miatt kevésbé érzik, — a versenyKÉPV. H. IfiOMÁNT. 1870-78. XIX. 207*