Képviselőházi irományok, 1875. XIX. kötet • 612-644. sz.
Irományszámok - 1875-613. A zárszámadási bizottság jelentése, az 1874. évi XIV. t.-cz. alapján felvett 153 millió o. é. ezüst forintnyi kölcsön II-dik felének kibocsátásáról
613. szám. 7 5"/, az aláíráskor, 15°/„ az elfogadáskor, (allotment) 20% 1874. november 17-én, 20°/ 0 1874. deczember 17-én, 26°/ 0 10. S. 1875. január 19-én; az előre fizetés — 4% leszámítolási kamat levonásával, — itt is megengedtetett. A befizetett összegekért öt sorozatú kincstári utalványok adattak ki, melyek beváltásukig 6°/„ kamatoznak, minden adó és illeték levonástól mentesek, és melyek a megkívántató angol bélyegekkel az államkincstár költségén látattak el. Az utalványok 1879. augusztus 1-én névértékük kifizetésével beváltandók, jogában áll azonban a kormánynak azoknak összes mennyiségét, vagy sorshúzás utján kijelölendő egy vagy több sorozatát ezen határidő előtt is — hat havi felmondás után, — a névérték kifizetése mellett beváltani. A kölcsönből eredő kötelezettségek biztosítására az állam átalános jótállásán felül a állami jószágok jelöltettek ki. A consortiummal a fennebbiek szerint 1874. szeptember 22-én kötött egyezmény ténylegesen foganatosíttatott és az 1875. évi XVII. t.-czikkel (mely április 29-én szentesittetett a képviselőházban 1875. máj. 8-án, a főrendiházban pedig máj. 11-ón kihirdettetett) törvénybe iktattatott — a törvénybe iktatás tehát oly időben történt, midőn a kölcsön müvelet már teljesen befejezve volt. Az előadottak után constatálandó, váljon a szerződés 2-dik pontja, és az azt beczikkelyező 1875. évi XVII. t.-cz. 5. §-ában megállapított 90°'„-nyi árfolyam azon esetekben, a hol a fizetés előre történt, befolyt-e, és a mennyiben nem folyt volna be, a consortium az emiitett törvónyczikk 5-ik §-ában kikötött azon kötelezettségének „s annak, a mivel az aláírási hirdetményekben kitett kibocsátási árak a fentebbiek szerint megállapítottnál alacsonyabb összeget eredményeztek, a kincstár javára leendő hozzáadásával a kincstári utalványok megfelelő összegnek átadása mellett, az állami pénztárba fognak beszolgáltatni." — Eleget tett-e? A kölcsön a mint már említtetett — négy részletben — a kincstári utalványok névértéke után az illető részlet fizetési határidőkig megtérítendő folyó 6°/ 0-os kamatokkal együtt — volt befizetendő, — azonban a 2-dik, 3-dik és negyedik részletet a kamatokkal együtt — tetszésük szerint, a tényleges részletfizetésnek megfelelő 47 0 Discontó levonása mellett — előre is befizethették ; ezen tényleg érvényre jutott befizetési módozat azt hozta magával, hogy mind azon aláíróktól, kik fizetéseket előre teljesitettek, oly kamat-differentiák térültek meg, a kölcsön alap javára, melyek az egyezmény 2. §-a és a t.-cz. 5. §-ának értelmében nem voltak kamatilletményül számbavehetők, hanem egyenesen a tőke árfolyamot növelték. Ezen kamat-diferencziák és a consortium által az őtet törvényszerüleg megillető 4% bizományi és költségmegtéritési díjból az állam rendelkezésére bocsátott *I 10 0 I 0 azaz 88,209 frt 60 krnyi összeg tekintetbevételóvel, illetőleg hozzászámitásával a kibocsátási árfolyam (mely a continensi helyeken 89 1 / a °/„-ot Londonban a kamat megtérítés nélkül 89* 288 / I0ű0O o / o-ot tett) mind azon esetekben, midőn az első részlettel a 2-ik, 3-ik és 4-ik részlet is előre befizettetett; (a mi azonban tényleg csak részben teljesült, de hogy egészben teljesedjék, sem az egyezményben kikötve nem volt, sem maga a törvény nem rendelte); a kikötött 90°/ 0-ra emelkedett, sőt csekély töredékkel azt tul is haladta, (lásd ./• melléklet) a miről az állami számszéknek azon njálatkozata is tanúskodik, melyet a szóban levő.kölcsön elhelyezése iránt a pénzügyministerrel indított és az 1875. évi részletes jelentésében felemiitett — tárgyalás eredményéről a bizottságnak — ennek felhívására bemutatott.
