Képviselőházi irományok, 1875. XIX. kötet • 612-644. sz.
Irományszámok - 1875-632. Törvényjavaslat, az utakról
132 632. szám. Hasonló esetekre vonatkozik a §. végére iktatott azon fenntartás, mely szerint módosíthatók a vámtételek, ha az engedélyben az előre inegállapittatott. A 34-ik §-hoz. A mindennapi tapasztalás mutatja annak szükségét, hogy a vámmentesség esetei minden kétséget kizárólag megállapittassanak. Maguk a vámmentesség esetei bővebb indokolást, nézetem szerint nem igényelnek. A törvények által a nemeseknek ós a szabad városok polgárainak biztosított vámmentesség a közteher-viselés elvével összeegyeztethető egyáltalán nem lévén, meg volt szüntetendő. A hatóságoknak feladata lesz azon esetben, ha ez által a vám jövedelme oly módon emelkedik, hogy a vámos tárgy, építési és fenntartási költségeivel arányban nem áll; a vámtóteleket megfelelően újra rendezni, illetve leszállítani. Hasonlóan meg volt szüntetendő a malomba járóknak vámmentessége, melynek a mai viszonyok között értelme nincsen. A 38-ik §-hoz. Miután a törvényhatóságok a maguk útjait minden körülmények között fentartani kötelesek, és a vám jövedelme csak mint segédeszköz szolgál arra, hogy a megkívántató költségek fedeztethessenek, szükséges volt ezen határozatot felvenni. A 40-ik §-ho z. Igen gyakori azon eset, hogy a magán vámok tulajdonosai a vám alá vetett hidat vagy utat a forgalom legnagyobb kárára megfelelő karban nem tartják. Régi törvényeink azon eljárást, mely szerint a hidvámtulajdonos a rozzant állapotban lévő vámos hídnak jó karba helyezésére szorítható, a következőleg szabályozzák. Az 1566, évi XII. t.-cz. szerint azon hidvámtulajdonos, ki birói megintósére sem igazítja helyre a hidat, tiszti kereset utján előbb 100 frt, azután 200 frtnyi bírság fizetésben, harmadszor pedig a hely elvesztésében marasztalandó; ugyanezen eljárást megerősítik az 1618. évi XVII. t.-cz. és az 1723. évi XXIII. t.ez. Ezen törvények határozatai értelmében, valamely rósz állapotban levő vámos hídnak tulajdonosa, hosszadalmas és kétes sikerű eljárás utján bírság alá vethető ugyan, de ezen eljárás mellett a híd évekig marad javitatlan, és arra semmi eszköze a hatóságnak nincsen, hogy a hídnak hiányait, melyek nem ritkán megakasztják, vagy legalább megnehezítik a forgalmat, rögtön vagy legalább rövid idő alatt a vámtulajdonos által kijavíttassa. Ha pedig a hatóság a forgalom szükségleteire való tekintettel az ilyen rozzant hidat kijavíttatja, az erre fordított költségeket ide vonatkozó törvényes határozat hiányában a vámtulajdonostól behajtani soha sem lehet. Erdélyben az aprobata constitutió Ill-ik részének a hidak és vámokra vouatkozó 38. és 39-ik czimei szerint, a hidnak jó karban tartását elhanyagoló vámtulajdonos toties quoties 12 forint birságban, és a netán okozott kár megtérítésében elmarasztalandó; sőt ismétlés esetében a Oompilas a constitutió Ill-ik részének Ill-ik articulusa szerint a vám jövedelmétől megfosztható, és mindaddig míg a hidat jó karba nem hozza, a vámszedéstől is eltiltható. Az erdélyi törvények sem hatalmazzák fel tehát a liatóságot arra, hogy a vámos-hidakra a forgalmat akadályozó hiányokat azonnal, a vámtulajdonos kárára és veszélyére megigazíttathassák.
