Képviselőházi irományok, 1875. XVI. kötet • 559-609. sz.

Irományszámok - 1875-572. Törvényjavaslat, az 1871:VII. törvényczikk módositásáról, illetőleg az 1868:XLI. törvényczikk 19-ik §-a alapján rendszeresitett honvéd orvosi tisztikar ujjászervezéséről

148 572. szám. Melléklet az 572. szá.inn irományhoz. Indokolás, „az 1871: VII. t.-ez. módosításáról, illetőleg az 1868: XLI. t.-cz

. 19. §-a alapján rendszeresített honvédorvosi tisztikar újjászervezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1868. évi XLI. t.-cz. értelmében a honvédség a haza védelmére és mozgósításkor a közös hadsereg támogatására lévén hivatva, kötelességemnek tartottam a törvényhozás által a lefolyt években honvédségi czélokra megszavazott összegeket olyképen felhasználni, hogy ez intézménynek ugy szervezése, mint kiképzése és felszerelése, a törvényhozás által részére kitűzött magasztos czélnak mennél jobban megfeleljen s bátran mondhatom, hogy az a tiszti ós orvosi karban igen érezhető hiánytól eltekintve, — a netaláni háború alkalmával szükségeltető pót-, illetőleg tartalékruhakészleten kívül, mai nap mindennel oly annyira fel van szerelve, hogy e tekintetben akármily beállható eshetőségnek megnyugvással szemébe nézhetek. A tiszti karban létező hiány pótlása, valamint a háború alkalmával szükséges pót-, illetőleg tartalék-ruhakészlet, miképeni előállithatása iránt nem mulasztandom el a törvényhozásnak annak idején előterjesztést tenni; jelen törvényjavaslat a honvédségnek orvosokkal, — a legszükségesebb számban való, s a kifejtendőkhöz képest immár elodázhatlan — ellátását ezélozza. Tekintve ugyanis a jelenkori harozmód vérengző voltát, valamint azon körülményt, hogy előleges gondoskodás nélkül a rendesen rögtönözve beálló mozgósítás alkalmával orvosok kellő számban még megközelítőleg sem nyerhetők: tekintve továbbá, hogy honvédköteles orvosokkal esak fölöttébb csekély számban rendelkezünk ós minden egyéb indoktól eltekintve, már csak emberiségi szempontok is megkövetelik, hogy az annak idején a haza védelmének szent kötelességét teljesítő honvédek, — még azon esetben is, ha hazánkban más államok példájára e czélra önkénytes segélyző egyletek léteznének is, — kellő számú orvosok nélkül ne indíttassanak a harcztérre; tekintve végre, hogy minden csapatnál legalább is a főnöki minőségben működő orvosnak a katonai szolgálat menetét ismernie kell, — ezen nézetem szerint megczáfolhatlan okoknál fogva a honvédorvosi tiszti-kar végleges és rendszeres szervezéséről, illetőleg az orvosi keretről már béke idején gondoskodni elodázhatlan szükség. Igaz ugyan, hogy ugy az 1868. évi XLI. törvényczikk 10. §-ában, valamint az 1871. évi VII. törvényczikkben gondoskodott már némileg a törvényhozás a honol véd ségnek orvosokkal való ellátásáról; de tekintve egyrészt, hogy az 1868. évi XLI. törvényczikk 19. §-a értelmében átalány mellett alkalmazott orvosok mozgósításkor kivonulásra nem is kényszeríthetők, tekintve másrészt, hogy az 1871. évi VII. törvényczikk folytán rendszeresitett 20 dandárorvos a honvédség eddigi fejlesztéséhez mérve merően elégtelen, — most már, midőn a meglévő adatok alapján állithatom, hogy a honvédségnek 200,000 embert már meghaladó létszáma ezentúl jelentékenyen alig fog szaporodni, a honvéd-orvosi tisztikar végleges szervezését megállapíthatónak vélem. A honvéd-orvosi tisztikar ez időszerint egy főtörzs-orvos, 7 kerületi törzsorvos, 20 dandár-, 92 zászlóalj-, 4 lovasosztályi és 2 intézeti (a Ludovica Acadómiában és a jászberényi lovas tiszti-