Képviselőházi irományok, 1875. XIV. kötet • 502-558. sz.

Irományszámok - 1875-528. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium ideiglenes vezetésével megbizott vallás- és közoktatásügyi minister által 301. sz. a. benyujtott törvényjavaslatról: „a phylloxera rovar kiirtása czéljából szükséges ujabb póthitelről

138 528. szám így Francziaország déli részeiben évenkint nyolcz nemzedék repül szerteszéjjel, Genf táján öt, Németország némely pontján, hol a phylloxera már egy évtizednél is több idő óta létezik, teljes kifejlődésre s igy rohamos terjeszkedésre sohasem jutott. Az ide tartozó észleletek Pancsován a kellő pontossággal soha sem tétettek, noha előfeltételét képezik a baj lokalizására s elfojtására czélozó rendszabályoknak. Az észleletet csak szakavatott entomologus végezheti, kinek az egész fejlődési szak tartamára ott a helyszinén kellene tartózkodnia. 2. Tanulmány tárgyává kellene tenni azt, lehet-e és miképen a pancsovai inficiált területet, a szomszéd területektől elszigetelni. Itt pedig szemelőtt kellene tartani azt, miszerint most már csakugyan az egész terület inficiáltnak veendő, mert több mint valószinü, hogy a széthordozott tőkékkel a baj is széthordatott. 3. Minthogy Pancsovának a szőlőgazdaság jelentékeny jövedelmi forrását képezi, e forrás fentartásától függ az adózási képesség s igy a polgár és állam jövedelme egyiránt, én nem pártolom azt a rendszabályt, mely nyolcz évre akarja elvenni az illető területet a szőlőmiveléstől, hanem a francziákkal tartok, kik azon vannak, hogy a jövedelmi forrást fentartsák, keresik és találják is azokat a szőlőfajokat, a melyeknek a phylloxera nem árt, keresik a trágyázási anyagokat, a melyek a növény ellentálló képességét fokozni alkalmasak. Azt szoktak erre ellenérvül felhozni, hogy miután nálunk csak egy pont van befertőzve, a baj talán irtással elfojtható. Ámde Francziaország, mely jókor s oly rendszabályokhoz nyúlt, a minők a gazdag országtól teltek, ennek az országnak a példája intésül szolgálhat nekünk, hogy ne ámítsuk magunkat, jókor tanuljunk a mások kárán, annyival is inkább, mert mi az életbevágó baj ellen is csak igen szegényes eszközökkel szállhatunk sikra. A phylloxera veszedelem reánk nézve nagyon is fenyegető, mert notórius dolog, hogy szőlőtelepeinkbe még akkor is kerültek franczia és különösen kloszterneuburgi csemeték és gyökeres szőlők, a mikor a mondott helyek már phylloxerások voltak. Evvel szemben azt szokták felhozni, hogy újabb esetek nálunk nem ismeretesek. Hiszem,