Képviselőházi irományok, 1875. XI. kötet • 410-499. sz.
Irományszámok - 1875-499. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottságnak jelentése, a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvényjavaslatra
356 499. szám, ságát, hogy „egy felsőbb bíróság akkor tölti be hivatását, ha minél ritkábban történik hozzá felebbezés," az az, hogy az alispáni szék consequens és egyöntetű másodfokú Ítéletei által oly morális pressiót gyakorland a békebirákra, hogy azok ítéleteiben a felek megnyugodhassanak, tudván azt, hogy konokság vagy perlekedési viszketegből hasztalan felebbeznek. Ez intézmény főelőnye abban állna, hogy a felebbezést nem zárja ki teljesen, de csak egy felsőbb forumot enged s midőn egyfelől a íiagrans jogsérelem ellen védelmet nyújt, a per nyujttását és bonyolítását, valamint drágítását nem engedi, csak igy van gyakorlati hordereje a 30. §-nak, mely a perlekedés olcsóvá tételét czélozza, mert ha ez egyedüli fórum helyett a központ által javaslatba hozott perújításnak adatik hely, akkor a bagatelí-ügyek esetleg Öt fórumon át lesznek felebbezhetők, a békebirót és a semmitőszéket is bele számitva, valóban ezen eljárás kilátásba helyezése nem kecsegtető ; továbbá még azon tekintet is figyelembe veendő, hogyha a felebbezés a járásbíróságokhoz történnék, hogy azok más eljárás, más praxis alapján Ítélnek, talán a birói kar által nagyon is hangsúlyozott fölény érzetében, melylyel az administratív közegek felett lebegnek, a szolga- és békebirák ítéleteit valószínűleg előszeretettel fognák rectiflcáini s igy a főczél a felebbezések mellőzése vagy ritkítása el lenne ejtve. Azon ellenvetés nem áll, hogy ily módon az igazságszolgáltatás teendői qualiíicálatlan közegekre bízatnak, mert hisz az 1870. évi XLII. törvényczikk 67. §-a a megyei főjegyzőtől és árvaszéki elnöktől jogvégzettséget követel, a jelenlevő tiszti ügyész pedig a netalán felmerülő kételyeket szakszerű véleményével eloszlathatja. Végre az elméleti oldalról felhozható legtetszőbb ellenérv is elveszti erejét, ha az eredeti ministeri javaslat 38. §-a elfogadtatik, mely szerint a békebiró jogositva van túlságosan bonyolódott ügyeket magától elutasítani s igy azok a rendes bíróság szakszerű hatáskörébe fognak jutni. Megemlítendő még az is, hogy jelenben az alispán ugy is másodfokú hatóságot képez. a rendőri ügyekben, a vadászati törvény némely részei, valamint az ipartörvényre nézve s igy csakis az, az úgynevezett kisebb „polgári" peres-ügyek jönnének újólag hatáskörébe. E szerint, minthogy az alispáni szék egyenlő szellemű, egyenlő választási alapon betöltött s egyéb ügyekben competens másodfokú bíróság a szolgabíró felett, nézetünk szerint a békebirói intézmény alapeszméjéből szükségkép következő betetőzése lenne ezt tenni egyedüli apellatorium fórummá. Ezek folytán a központi javaslathoz következő módosításokat indítványozunk: I. A 3-ik §. egészen kihagya?idó; ennek megfelelőleg a szövegben előforduló vonatkozások a községi békebirákra szintén kihagyandók. II. A 16. §. 1-sö és 2-ik pontjában 50 frt helyeit 100 frt teendő, mint pontok teendők: A szállásadó és utazó, továbbá az utazó és fuvaros, hajós vagy tutajos közötti olyan keresetek, melyek a szállítási, illetőleg a fuvarozási, hajózási vagy tutajozási viszonyból erednek, az összegre való tekintet nélkül. Allatok eladásánál az azokban rejlő hibákból eredő keresetek, kihágások, ha ezekre 8 napnál hosszabb szabadságbüntetés nincs szabva. III. Mint uj szakasz teendő az I. fejezet végén az eredeti igazságügyi ministeri javaslat 38-ik §-a. IV. Az 50. §. előtt teendő: II Fejezet a perorvoslatról. Az 50. §. szövege helyett teendő: A községi biró és a békebirák által hozott ítéletek, végzések és határozatok ellen jogorvotlatnak hely adatik. Az 51. §. helyett teendő:
