Képviselőházi irományok, 1875. XI. kötet • 410-499. sz.
Irományszámok - 1875-498. A zárszámadások átvizsgálására kiküldött bizottság jelentése, a gömöri iparvasutakról és a gömori vasut záloglevél kölcsönről
322 498. szám. 1. §-a pedig, (lásd egyszersmind az 1872. évi képviselőházi irományok VIII. kötet 472. számához csatolt ministeri jelentést) 21. 8 mértföld után állapítja meg. Minthogy ezen számitás csak megközelítőleg történt, nézetem szerint az utólagos kiigazítás, és ennek alapján a fizetési hányad megváláltoztatása teljesen indokolt, a pálya hossza azonban ténylegesen 22. 09 mertföldet teszen, ennélfogva jogos és igazságos azon követelés, hogy az érdekelt iparosok és földbirtokosok az elvállalt biztosítást a pálya valóságos hosszához képest teljesítsék, következőleg kamatbiztosi tási járulókok a 29/ 100 mértföldnyi többletre eső részszel felemeltessék, az az összesen 88,360 írttal megállapittassék, és az egyes csoportok közt a megfelelő arányban felosztassák, mire nézve van szerencséje a bizottságnak a megfelelő javaslatot jelentése végén bemutatni. V. Mi volt a kölcsön értékesítésének s kezelésének eredménye f » v A kölcsön ügy hitelmüveleti részére nézve mindenek előtt constatálja a bizottság, miszerint a ministerium az 1871. évi XXXVII. törvényczikk 5. §-ában nyert felhatalmazás alapján, az 1871. évi zárszámadás 70. melléklet tanúsága szerint 44,162 darab, egyenként 150 írtról, összesen 6.624,300 írtról szóló ezüst névértékű zálog levelet (elsőbbségi kötvények helyett) bocsátott ki; — ez összeg alapul véve a mértföldenként engedélyezett 311,000 írttal— 21 3 / 10 mértföldnek felel meg A most megnevezett és az idézett törvényben megjelölt hosszúság (207* mórtföld) közötti kölönbözet abban találja magyarázatát, hogy az 1871. évi XXXVII. törvényczikk 5. §-a a szóban levő vasutak öszszes hosszát csak megközelítőleg fejezi ki, — ez azonban az 1869. évi képviselőházi irományok V. kötet 451. számához mellékelt ministeri jelentésből kivehetoleg már az eredeti tervek szerint 21 3 / 10 mértföldre volt előszámitva, minélfogva azon körülmény, hogy a ministerium a kötvény mennyiség kibocsátásánál nem a hozzávetőleg kifejezett, hanem az akkori tervek szerint ismeretes pálya hosszát vette alapul, annál kevésbé vehető kifogás alá, minthogy később (1873. évi XL. törvényczikk) a pálya hossza a törvényhozás által magasabban, t. i. 21 8 /io mértföldben állapíttatott meg. A magyar kir. pónzügyminister a kölcsön felvétele iránt a bécsi „Union bankkal" alkudozásba lépvén, a törvényszerű felhatalmazás megnyerése után azzal a végérvényes egyezményt megkötötte. Ezen egyezmény a kötvények átvételére, a pénz átszolgáltatására, — a kamat kiegyenlítésére, — ós a szelvények és kötvények beváltására rendelt pénztárak és intézetek megjelölésére vonatkozó pontozatokat tartalmazza, és a kölcsön kibocsátási árának minimumát minden 100 ezüst forint után 84 forinttal bankórtékben állapítja meg, egyúttal kiköttetvón, hogy a mennyiben a nyilvános aláírásnál kedvezőbb ár éretnék el, a következő három százalók, t. i. a 85. 86. és 87-ik frt az unión bankot, a 87 írton felül elért ár ellenben fele részben az államot, fele részben pedig az unión bankot illeti; — továbbá, hogy a kölcsön 5%-kal ezüstben félévenként kamatoztassák, és 4 / 3 0 / 0-kal ezüstben szintén félévenként sorsolás utján törlesztessék, — végre az egész ügylet adó és illeték mentességben részesittessék. Minthogy pedig a kölcsön minden 100 frtja ezüst értékben 79 írttal elkelt, hozzá számítván az akkori 217 2 °/o _n yi magasságú ágiot, minden 100 frtnyi névértékre esik bank értékben 95 frt 987s kr., — melyből 84 frt az államot — a 85. 86. és 87-ik frt az unión bankot illette, még az ezután mutatkozó 8 frt 987? krnyi többletben az állam és az unión bank egyenlő részben osztoztak.
