Képviselőházi irományok, 1875. XI. kötet • 410-499. sz.
Irományszámok - 1875-453. Simonyi Ernő ós társai határozati javaslata, az 1877. évi államköltségvetésnek el nem fogadása iránt
453. szám. 167 Í55*. szám. Határozati javaslat. Tekintve, hogy a beterjesztett költségvetési törvényjavaslat már is egy 20 millió forintot meghaladó hiányt tüntet fel, és hogy a múltban tett tapasztalatok, a tényleges viszonyok és a zárszámadások eredményeit gondos figyelembe véve, egész bizonyossággal előrelátható, hogy a jövő évben is a tényleges hiány az előirányzatot jelentékenyen meg fogja haladni s valósziuüleg eléri a múlt 1875. és a folyó 1876-ik évek hiányainak magaslatát; tekintve, hogy e szerint a jelen kormány, mely kiválólag az ország zilált pénzügyeinek rendezése ezéljából alakult, daczára annak, hogy a már is elviselhetlenségig terhes egyenes adókat igen jelentékenyen emelte, minden hasznos beruházás beszüntetett ós saját kijelentése szerint megtakarításokat a kormányzat s közigazgatás minden ágaiban már is a szélső határig vitte, mégis az általa most benyújtott harmadik évi költségvetés ép oly nagy hiányt tesz kilátásba, mint a milyent az azt megelőző két év költségvetése eredményezett. És tekintetbe véve, hogy ezen hiányoknak más fedezete nincsen, mint évről-évre uj adósság csinálása, világos, hogy a jelen kormányzati rendszer alapján a mostani kormány ép oly képtelen az ország pénzügyeit rendezni, mint elődei voltak; tekintve, hogy a jelen kormány alakulásakor a vám és a kereskedelmi szerződés megváltoztatásából és egy önálló nemzeti jegybank felállításából az ország jövedelmének nevezetes szaporítását tette kilátásba, de az ily módon kilátásba tett jövedelmek legnagyobb részéről, az osztrák ministerekkel Bécsben folytatott alkudozások folyamában lemondott, feladván saját beismerése szerint is Magyarországnak jogos és méltányos követeléseit, csupán azért, hogy a két állam népei közt a jó és barátságos egyetértés fentartassók. És midőn ily módon Magyarország pénzügyei rendezhetósének, ipara, s kereskedelme fejlődhetésének és az ország anyagi virágozhatásának még lehetőségét is feladta az osztrák gyáripar, az osztrák kereskedelem, az osztrák pénzpiacz és az osztrák kincstár javára, még azon czélt sem érte el, melyért ezt Magyarország kipótolhatlan kárára tett, t. i. e két állam népei közötti barátságos egyetértést, mint ezt az osztrák tartományok egy részében folytatott izgatás, a bécsi reichsrathban hangoztatott kifakadások és közelebbről a két ministerium között kitört dísztelen viszály eléggé világosan bizonyítják. Tekintve, hogy mindenkor, de különösen a jelen válságos időben, ugy a két állam, mint a trón s uralkodóház érdekei és biztonsága mulhatlanul megkívánják, hogy a két állam népei, kormányai és törvényhozásai közt a legőszintébb barátság s teljes egyetértés uralkodjék, de miként a tapasztalás bizonyítja, ezen kívánatos állapot oly közjogi viszonyok mellett, melyek szerint egyik vagy másik fél anyagi érdekeiben magát a másik fél javára megkárositottnak látja, vagy hiszi, el nem érhető.