Képviselőházi irományok, 1875. X. kötet • 373-409. sz.
Irományszámok - 1875-378. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, az 1874-ik évi állami zárszámadás megvizsgálása tárgyában
.90 '378. szám. elhelyezése szabadságában áll, teljes biztonsággal, tehát az állam pénzének veszélyeztetése nélkül bizonyos iparágnak fölsegélésére hitelnyitás által fordíthasson, ezt a kormány készséggel meg fogja tenni, de mindenekelőtt megjegyzem, hogy az államnak ily pénzválságok enyhítésére egyenes befolyást gyakorolni nem feladata. Azonban bizonyos pénzösszegeket, biztos iparvállalatok számára rendelkezésre bocsátani akkor feladata, ha az itt helyben létező nagyobb pénzintézetek biztosítják az államot arról, hogy az állam ezen hitelezés által vesztességet nem fog szenvedni és hogy a rendelkezésükre bocsátott pénzt a maga idején pontosan az állam pénztárába visszaszolgáltatják. (Elénk helyeslés.) Prileszky Tádé: Készemről teljesen megnyugtatva találom magamat a válasz által s kívánom, hogy a mit a pénzügyminister ur, a kormány részéről mint jó szándékot méltóztatott előadni, — tetté valósuljon ós az által hazánk ipara fejlődjék. (Helyeslés.) Ennek folytán .a képviselőház elnöke kijelentette, .,hogy a t. ház a pénzügyminister válaszát tudomásul veszi.' 1 A minister tehát akkor, midőn 1869. évi november 27-én, deczember 25-én és 1870. évi április 5-én a fiumei gyárnak a 300,000 frtot kölcsön adta, a képviselőház akaratjának tett eleget. Mindnyájan tudjuk, hogy azon időben, részint a vasúti kölcsönből, részint pedig más állami jövedelmekből az állam pénztárában tetemes pénzösszegek hevertek a nélkül, hogy az államnak legcsekélyebb kamatot hajtottak volna; az ország ipara és kereskedelme pangott, a legszolidabb vállalatok és kereskedők beszüntették fizetésüket nem azért, hogy passive álltak, hanem mert nem levén kezüknél pénz, esedékes fizetésüket nem teljesíthették, száz milliókra rúgott volna a kár, ha az akkori pénzügyminister az életképes iparvállalatoknak tetemes pénzösszegeket nem kölcsönöz, ha a solid iparosok, kereskedők és bankok váltóit nem escomptirozza. Egy szóval a legvirágzóbb vállalatok, a legsolidabb kereskedők ós iparosok tönkre mennek, ha az akkori pénzügyminister tekintélyes pénzösszegeket nem bocsát rendelkezésére a gyökerében megrendített ipar és kereskedelemnek. Hogy pedig esen segélyezés által az államnak is nagy haszon eszközöltetett, kitűnik abból, hogy a segélyezésre kiadott kölcsönök után 865,763 frt 77 kr. folyt be az állampénztárba, ennélfogva az állami nyereség 717.356 frt 23 krral több és haladja meg a fiumei gyárnál állítólag szenvedett kárt. Ezen számításból kitűnik az is, hogy azon esetben, ha a forgalomba hozott összegek egyebütt helyeztettek volna jövedelmezóleg, mi rövid lejárattal 3 l j 2 —4°j 0 kamat mellett lehető volt — s ha csak a 4°| 0 túlbevett kamatokat vesszük figyelembe — az ekként eredményezett tiszta haszon jóval felülmúlja a fiumei gyárnál kimutatott hiányt. Igaz, hogy azon esetben, ha a volt pénzügyminister tulóvatos lett volna a pénz kölcsönadásánál, a 148,407 frt 54 kmyi kár nem okoztatott volna, de elmaradt volna a fentebb kimutatott nyereségnek legnagyobb része s veszni engedte volna a kiszámithatlan vagyont, melyet a kölcsönadás és váltók escomptirozása által megmenteni sikerült. Ha a pénzügyminister óvatosabb lett volna a kölcsönadással, most a fölmentést minden ellenvetés nélkül meg kellene szavazni, azonban gon-
