Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
372. szám. 79 tűrnie kellene. Az államnak a törvényes rend ellen saját területén elkövetett minden megtámadást szükségkép a törvény alá kell vetnie. Az állam büntető hatalmának alapja tehát idegenek irányában a tényleges és ezzel egyszersmind jogi hatalom a személy fölött azon cselekmény elkövetése idejében, mely az üldözés tárgyát képezi: e szerint tehát e részben az idegennek csak személyes cselekményéről lehet szó, melyet az üldöző, illetőleg büntető állam területén követett el. A távollevő idegen soha sem lehet valamely jogi fictio alapján az idegen állam subditus temporariusává, a mennyiben nem azon kivételek forognak fenn, melyeket az állam önvédelmi joga saját megvédése érdekében állit fel, mint a mi büntető törvénykönyvünk a 4. §. 1. száma alatt. A fórum delicti commisi tehát itt — a mennyiben nem az imént említett kivételekről van szó, egyes egyedül döntő, vagyis a személyes cselekvés helyének az üldöző állam területén fekvőnek kell lenni, 31 ) habár a cselekmény következményei nem már itt, hanem csak később más helyeken, tehát akár külföldön állanának is be, 32 ) a mely elvhez a mi igazságszolgáltatásunk is rendszerint ragaszkodik, például az 1854. évi september hó 30-án (Archív II. 830. 1.) és 1856. évi május hó 21-ón (IV. köt. 832. 1.) kelt Ítéletekben. Mihelyt azonban összeköttetésben álló különböző cselekmények forognak fenn, melyek részint bel-, részint külföldön követtettek el, akkor ott van a fórum delicti commissi, a hol az utolsó végbevitt cselekmény követtetett el: az előbbi, más államban elkövetett cselekmények tehát csak annyiban esnek büntetés alá, a mennyiben ugyanott mint önálló büntettek vagy vétségek volnának büntetendők. 1856. évi april hó 25-ón kelt itélet, Archív IV. 872. 1. 33 ) A részesség végül a nemzetközi jogban is a főcselekményt illető törvények szerint igazodik, habár természetesen a belföldön üldöző biró- az esetben is büntethet, ha az ő területe körében elkövetett részessógi cselekmény ott egy önálló büntettet vagy vétséget képez, holott a főcselekmény külföldön nem esik büntetés alá. Mielőtt azon érdekes jogi esetet közöltük volna, mely ezen értekezésre alkalmat szolgáltatott, a fennebbi megjegyzéseket véltük előrebocsájtandóknak, hogy ez által behatólag indokoljuk azon aggályainkat, melyeket a törvény utján kelt döntvények eredménye bennünk támas-zt. Az 1853. évi május 7-ki porosz törvény 3i ) kivándorlási szerződések kötését Poroszhonban csak belföldieknek engedi meg és pedig csak a porosz hatóságoktól nyerendő különös engedély alapján. Idegenek ez engedélyt csak különös feltótelek alatt kaphatják meg. Végül a 10. §. azt rendeli: „Az, a ki kivándorlókkal ezeknek nem német tartományokba való eljuttatása czéljából engedély nélkül szerződéseket köt vagy közvetít, vagy a ki engedély nélkül ily szerződések kötésénél közvetítésre vagy a kivándorlók elszállítására vonatkozó értesítések adására ajánlkozik, stb. büntettetik." A fővádlott L. Hamburgban lakik, nem porosz illetőségű ós nem bir amaz engedélylyel. Hasse Vilmos és Hasse Károly vádtársak Poroszországban laknak. L. Hamburgban a kivándorlók szállítását üzletszerüleg eszközli ós pedig saját hajóival. Az ezen szállítás iránti szerződések akkép szoktak megköttetni, hogy a kivándorlók foglalót — tehát részletfizetést — küldenek be, vagy idevaló közvetítőknek Hamburgba juttatás végett adnak át és ezután L.-től Hamburgból levélben vagy az érintett közvetítők utján, L. által kiállított ugy31 ) Temme, Lehrbueh 115 1: „Der Ort des begangenen Verbrechens ist nur der, wo die handelnde Person sich iefmdet. * 2 ) Ezen kérdés vitás, L. Temme, Lehrbueh, 116> 1. Bar, 554. 1. Ellenben Hölschner, 73. 1. s8 ) Hölschner, 73. 1. Bar, 556. 1. •*) Ges, Samml. von 1853. 729. 1.
