Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

56 372. szám. Ha már most fontolóra vétetik, hogy ezen befolyások 10 évnél tovább tartanak, még a nem szakavatott is belátandja, hogy a fogoly érzéki szerveinek maradandó csorbítása nélkül a fogságból ki nem szabadulhat. A sok évi fogság ezen a testre nézve oly káros hatásának leírásánál egy eredetileg ép test tóteleztetett fel, ámde vajmi kevesen hoznak magukkal ilyet fogságuk kezdetén. A legtöbb fogoly nyomorult, szegényes viszonyok közül kerül ki. Élelmezésük már gyermekkorukban szűk s talán még egézségtelen is volt, Ha nem, akkor később vagy szükséggel és nélkülözésekkel küzdöttek, éhséget és but szenvedtek, vagy feslett kicsapongó élet által tették tönkre testüket. Az ivás, a játék és a nemi kicsapongások eltörölhetlen nyomokat véstek arczukra. Azonfelül a testben számos pusztító és emésztő betegségek magvai rejlenek, melyek gyakran még a leggyakorlottabb orvosi szem figyelmét is kikerülik. A fogságban aztán a megelőző kihágások következményei oly erővel lépnék fel, melyben a további testi létet fenyegető veszély azonnal felismerhető. A fogságban a betegségre való hajlamok megdöbbentő rohamossággal fejlődnek ki. Hosszú tartamú, 10 évet meghaladó fogságban oly betegségek csirái is fejlődnek ki, melyek szabad állapotban soha sem keletkeztek volna. E tekintetben csak ismételhetem, hogy mindez a rnagánfogságban sokkal erősebben nyilvánul, mint a közös fogságban. S mindezen kivül még fel sem említettem, hogy a fogság hatása mennyire mozdíttatik elő azon büntetések által, melyek alkalmazása sok esetben a fegyelmetlenség miatt elkerülhetlen. Továbbá mérlegbe esik a levert lelki és kedélyállapot valóban gyötrelmes befolyása. Mindezeket egybefoglalva, a fegyintézeti tisztviselő saját tapasztalatai nyomán is kénytelen megerősíteni azt, a mi a leirat indokolásában kiemelve van, hogy t. i. a testi elsatnyulás mulhatlan következése a tulhosszu tartamú fogságnak és hogy a polgári társadalom az ilyen szabadon bocsájtott személyben egy többé-kevésbé nyomorék és már ennek folytán minden uj kísértésnek ellentállhatlanul martalékul eső tagot vesz fel. De még figyelembe kell vennem a sok évi fogság hatását b) a foglyok lelki állapotára nézve. A lélektan arra tanít, hogy az emberi erő csak egy, de a viszonyok, melyek között az a maga hatásában nyilvánul, oly sok irányúak, hogy felette nehéz leend a hosszas fogság által reá gyakorolt befolyást kellőleg megvilágítani. Legelébb is constatálom, hogy azon aggályt, miszerint a sok évi fogságnál a megőrüles veszélye közel fekszik, egyátalában nem osztom. Az elmeháborodás a fogságban csak akkor fog kitörni, ha a benső hajlam arra megvan, továbbá akkor, ha anyagi élvezetekben, nevezetesen nenii tekintetben való nagymérvű kicsapongások előzték meg a fogságot, továbbá ügj^etlen lelkészi eljárás és végre észszerütlen, oktalan igazgatás folytán. A magánfogságnál nagyobb a veszély, mint a közös fogságnál. A fogság tartama magában véve nem vezet őrültségre. Ebből azonban nem következik, hogy a sok évi fogságnak a fogoly szellemi állapotára nem volna káros hatása. Ezen káros hatás nyilvánul 1 1. az értelmiségre nézve. A mik a testre nézve az azt alkotó anyagok, melyeket a tápszerekben nyer, azok a lélekre nézve az észlelet és szemlélések. Ezek képezik az anyagot, melyből a szellem a magasabb formákat alakítja. Mentől többfélék az észleletek, annál erősebben fejlődnek ki az abstractiók.