Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

2 372. szám. 1834-ig. Ezen állapot azóta változatlan maradt egész a februári forradalomig. A büntető-törvénykönyv 1832-ben átdolgoztatván, a halállal büntetett cselekmények tekintetében mi változást sem szenvedett. Az enyhitő körülmények rendszere folytán, melylyel az esküdtszék sajnos mérvben visszaélt, a főbenjáró elitélések száma tetemesen alább szállt. Végrehajtatott valamivel több mint fele az ily marasztaló Ítéleteknek, főleg azok, melyek gyilkosság felett mondattak ki. A kamarákban egyetlen hang sem szólalt fel a halálbüntetésnek teljes vagy részbeni eltörlését követelendő s e büntetésnek szükséges voltát nem egy publicista hangoztatta. Mindazonáltal ezen büntetésnek Prancziaországban is találkoztak ellenei, habár kevés számmal. Ez utóbbiak- közül elég legyen idéznünk Lamartine urat. Két szónoklatában, melyeket a „Societé de la Morale Chrétienne" czimü társulat által nyitott pályázat alkalmával tartott a halálbüntetés eltörlésének kérdése felett, a hírneves iró a legmagasztosabb eszméket érvényesítette annak bebizonyítására, hogy a halálbüntetés igazságtalan és hogy a kereszténység elveivel ellenkezik. így állottak a dolgok, a midőn a február 24-ki forradalom megdöntötte a monarchiát. Néhány nappal ezen nevezetes esemény után az ideiglenes kormány Francziaország egyhangú örömkiáltása között eltörölte a halálbüntetést politikai vétségek tekintetében; ez óriási haladás volt, melyre nézve Belgium méltó büszkeséggel magának tulajdonithatja a kezdeményezés érdemét. Mert valóban, nem csak hogy a halálbüntetés minálunk politikai vétségekre soha sem alkalmaztatott, hanem annak alkalmazhatlansága az ilynemű cselekményekre már a revisio iránt 1834-ben előterjesztett javaslat szerzője által mondatott ki, mely javaslat indokolásában ez áll: „Ha Francziaország megelőzte Belgiumot az által, hogy a halálbüntetést a tulajdon elleni bűntettekre nézve megszüntette, Belgium meg fogja előzni egész Európát azon javaslattal, hogy .a halálbüntetés politikai vétségekre nézve szüntettessék meg." De ime! az ideiglenes kormány, melynek Lamartine ur volt egyik befolyásos tagja, a személyek elleni legsúlyosabb merényletekre nézve megtartotta a halálbüntetést. Vájjon Lamartine ur, hatalomra jutván, visszariadt-e saját theoriájának alkalmazásától, avagy a kormány többi tagjai nem osztották-e jeles kortársuk eszméit ezen legsúlyosabb büntetés igazságtalan volta iránt? nem tudjuk. Azon bizottság kebelében, a mely a köztársaság alkotmányát tárgyazó javaslat szerkesztésével lőn megbízva, Cormenin ur a halálbüntetés teljes eltörlését inditványozá. Ezen indítvány visszautasittatott és az 1848. évi június hó 19-én a nemzetgyűlés elé terjesztett javaslat 5-ik szakasza arra szorítkozott, hogy kimondotta a politikai vérpad megszüntetését. A nemzetgyűlésnek 1848. évi september hó 15-én tartott ülésében megindult a, vita az alkotmányjavaslat 5-ik szakasza felett, mely így szólott: A halálbüntetés, politikai ügyekre nézve eltöröltetik. Ooquerel ur ezen szakasz szövegét csupán e szavakra indítványozta szorítani: A halálbüntetés eltöröltetik. Ezen módositvány támogatására az indítványozó újra felhozá az érveket, melyek már oly sokszor érvényesíttettek a halálbüntetés jogosultsága ellenében. A társadalomnak nincsen joga, egy perczet is elvonni azon időből, a melyet az Úr Isten egy ember életének szánt. Az embernek soha sincsen joga kétségbeesni egy ember felett, mindig van a lélek mélyében a jó iránti érzésnek egy szikrája, mely felszínre jöhet. Az ember, a ki magát egy súlyos büntettél beszenyezte, idővel jó polgárrá, becsületes emberré válhatik. Babuan Pál ur szintén küzdött a halálbüntetés ellen. Azon pillanatban, a midőn a társadalomnak módja van magát azon támadások ellen megóvni, melyeknek tárgya, meg kell elégedve lennie. A fogság a gályarabság elégséges eszközök a megtorlásra, a halálbüntetés jogosulatlan, czéltalan ós szükségtelen. Tracy ur elmondotta, hogy ő volt az első a restauratió kamarájában, a ki felszólalt a halálbüntetés ellen. Emlékeztetett arra, hogy X. Károly ministereinek pere alkalmával benyújtott