Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

290 372. szám. szerübb büntetésnek mutatkozott; a mihez a talált kincs elkobzása is járulván: e két büntetés — elegendőleg reagál a nyerészkedési ösztönnek ezen szakaszban megjelölt nyilvánítása ellen. A 350. §-hoz. Vétséget követ el, és 6 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő, a ki irtásnak tidajdonát képező dolgot, ha az vétletlenségbŐl vagy tévedésből az ő birtokába jutott, elsajátítja. Az a kinek a pénztárnok nagyobb összeget fizet ki, mint a mennyi neki jár; az, a kinek más pénzével terhelt levele, vagy másnak vagyona tévedésből átadatik — például a nevek egyenlősége következtében; — az, a kinél valakinek esernyője, tárczája, órája vagy más ingósága hagyatott : mindenik esetben véletlenségből vagy tévedésből juthat, illetőleg jutott, vagy az egész átadott dolog, vagy egyik részének — az őtet nem illető fölöslegnek birtokába. Mindezekre tehát — ha azt, a mi őket nem illeti, eltulajdonítják — a mennyiben csalás nem forog fenn: a 350 g. lesz alkalmazandó. Ezen szakasz esetei — kivételt képeznek a 341. g. alól, s minthogy külön ismérveik megállapítása mellett büntetésükről is küiöny törvény rendelkezik: ez okból — azon átalános szabálynál fogva — in omni legum, ordine sperialia derogant generalibus — nem mint sikkasztás, hanem mint jogtalan elsajátítás, lesznek büntetendők. A sikkasztás ugyanis feltételezi: hogy a dolog, a tulajdonos tulajdoni és rendelkezési jogának fenntartása mellett jutott legyen a sikkasztó birtokába vagy birlalatába: ez nem forog, fenn a 350. §. esetében. A sikkasztás esetében — ha ez nincs is külön kimondva a törvényben — a dolog mindig vagy megőrzés, kezelés, értékesítés vagy feldolgozás ozéljából adatik át: ellenben a 350. §. esetében minden utasítás és megszorítás nélkül ugyan, de tévedés vagy véletlen következtében jut a dolog az eltulajdonitónak birtokába. Különbség tehát igen is fennforog a két cselekmény közt — s az utóbbi kevésbé súlyos, mint a sikkasztás. Controversiáktól itt sem vagyunk mentek, s Tllpianus hagyományául marad fenn egy eset, — melynek mikénti elintézése ma is vitás maradt. Carrara azt mondja: hogy az esetben, ha az, kinek valamely dolog átadatik, már az átvételkor tudja, hogy az őt nem illeti, és a tévedést még is felhasználva, azon dolgot átveszi és eltulajdonítja: lopást követ el; ellenben, ha csak később jő rá, hogy illetéktelenül vette át a dolgot: ez esetben appropriazione indebita forog fenn. Mi nem osztjuk e véleményt, s törvényjavaslatunk szövege sem támogatja azt. De az olasz törvényjavaslat sem fogadta el a nagy tudós által megállapított e különböztetést, mert a 456. czikk 3.) pontja minden megkülönböztetés nélkül egész általánosságban intézkedik, s az appropriazione indebita vétségében bűnösnek mondja mindazt: „8-o chiunque si appropria dolosamente coxe altrui, di cui é venulo in possesso in consequenza di un errore o di un caso fortuito." A jogtalan elsajátításnak megkülönböztetése a csalástól — a mely büntethez igen közel áll: a csalásról szóló fejezet indokaiban lesz megkísértendő. A 351. §-hoz. A jogtalan elsajátítás vétségét követi el, és 6 hónapig terjedhető fogházzal, valamint 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: a ki az ő, vagy másnak tulajdonához tartozó ingó dolgot, a tulajdonos beleegyezésével, vagy ennek részére, a haszonélvezőtől, vagy zálogbirtokostól, vagy attól, a kit a dologra nézve használati vagy visszatartási jog illet, jogellenes czélból elveszi.