Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

371 szám. 259 elveszi — magához veszi: hanem akkor, midőn a lopás helyéről eltávozott, illetőleg, midőn a lopott dolgot biztonságba helyezte. Ezen áthelyezésből azután a legegyszerűbben következik: hogy az erőszak, mely a dolog elvétele után használtatott, a lopás elkövethetésének ezéljából használtatott, s megállapítja azon büntettet, melyet mi a rablásnak, a franczia Code pedig „vol á l'aide de violence-"i\$k nevez. • Ha tehát Legraverend tanát fogadnók el: nem is volna szükségünk a 334. §-ban a büntettek egy külön alakjára; a czél el lett volna érve, ha a lopásnak, illetőleg a rablásnak oly fogalommeghatározást adunk, mely ezen büntettek bevégzési mozzanatát távolabbra . helyezi. Ezen áthelyezés által — legalább a törvény értelmében — egyszerűen rablássá válnék azon cselekmény is, melyet mi vonakodtunk rablásnak nevezni, s melynek helyét a büntettek rendszerében, ismérvei azonosságánál fogva ugyan, mindazonáltal egyik fontos mozzanata különbségének számbavételével, csak is a legközelebbi rokonság szempontjából állapíthattuk meg. . A franczia törvény kiemelt értelmezése, s a judicatura gyakorlata annyit mindenesetre constatálnak: hogy a jogélet föltétlen szükségének ismertetett el, a személy elleni erőszakkal elkövetett lopás — tehát a rablás büntetésével büntetni azon cselekményt, melyben a lopás és a személy elleni erőszak együttesen fordulnak elő, habár az erőszak nem a dolog elvétele előtt, hanem az alatt, vagy annak elvétele után használtatott. Helyes volt-e a franczia Code pénal S$2, czikkének fentebbi értelmezése, vagy pedig igaza van-e Helienék, a ki ezen magyarázatot élesen megtámadja: ez más kérdés; de hogy oly intézkedés — mely az idézett czikk értelmezése nyomán, a franczia judicaturában meghonosittatott, szükséges: azt bizonyítja & belga Code pénal, melynek 469. czikke törvényerőre emelte az emiitett értelmezést, s a kérdéses esetet, expressis verbis — a „vol commis a l'aide de violence" — tehát a rablás egyik külön esetévé képezte. „Mi nem kérdezzük, mondják a belga büntetötörvénykönyv előkészítői, vájjon ezen határozat (a franczia semmitőszók általunk közlött határozata) megfelel-e az 1810. évi Code intézkedéseinek; a kérdés az: vájjon szükséges-e, hogy a törvényhozó a javaslat 555. czikkében (a törvény 469. czikke) előre látott esetet a rablással hasonlóvá tegye. A porosz büntetötörvénykönyv 250. §-a hasonlóvá tette azt, s mi nem ingadozunk ezen felfogáshoz járulni." Megemlítjük még, hogy az olasz törvényjavaslat is ugyanazon rendszert követi, s a XIII. czim I. fejezetében Del furto, II. fejezetben pedig Del furto violento, deli' estorsione e del ricatto — intézkedvén, az utóbbi fejezet 435. czikke ekképen hangzik: . Art. 435. „II furto é violento l-o quando con violenza o con minacce di gravi danni sovrastanti álla persona, od agli averi il ladro ha costretto il detentore, od altre persone presenti síd luogo del reato, a consegnare la cosa, od a soffrire che egli se ne impossessi; 2-o quando il ladro, nell' atto del furto o immediatamente dopo, fa uso contro le persone depredate od accorse ml luogo del reato, delle violenze, o delle minaccie prevedute nel numero l-o, per consumare il furto, o per transportare la cosa rubata, o per procürare l'impunita di se stesso, o di altri autori, o complici del reato." Sem a belga törvény, sem az olasz javaslat nem helyezik messzebbre a lopás, illetőleg a rablás bevégzésének mozzanatát, hogy ez által mesterkélten érjék el a kérdéses cselekmény súlyosságának megfelelő H büntetését, vagy annak azon büntettél való azonosítását, a melyhez a legközelebb áll, de melylyel még sem mindenben azonos; azonban mind az egyik, mind a másik külön bűntetté minősiti azon cselekményt, s mint a rablás válfaját, közvetlenül e mellé. sorozzák. Azt teszi a német birodalmi büntetőtörvénykönyv is, s ezen rendszert követi a mi javaslatunk is, mely rendszert a felhozott okok és példák alapján, helyesnek és igazoltnak véljük tekinthetni.