Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
16 372. szám. Sőt Mittermaier ur állítása szerint, melyet a frankfurti nemzetgyűlés augusztus 4-ki ülésében tett, a halálbüntetés 1847. óta törvényesen is megszüntettetett Toskánában. Mindazonáltal tévedés volna azt hinni, hogy Olaszhonban és nevezetesen Toskánában Beccáriának a halálbüntetés iránti theoriája átalánosan el van fogadva. Ezen theoria ott is talált és talál még mindig elleneket. A legkiválóbb férfiak között, a kik ezen országban a büntető jogról irtak, a többség beismeri ezen büntetésnek jogosultságát a legsúlyosabb büntettek irányában. Oremani, Eomagnosi, Eaffaeli, Laurea és Carmignani nevei mellett említeni kell még Barolit és Cibrariót. Most emiitők a halálbüntetés védelmezői között Carmignani urat Olaszország, leghíresebb criminalistáját. Valóban 1831-ben a pisai tudós tanár habozás nélkül kijelentette, hogy a halálbüntetés jogosult a legsúlyosabb politikai bűntettekre nézve; megengedhetőnek mondta azt a gyilkosságra nézve is, de kevesebb határozottsággal és oly kételyek előadásával, melyek mutatták, hogy az utóbbi pontra nézve a hírneves író nézete még teljesen nem állapodott meg. Néhány évvel később, 1836-ban Carmignani ur rendszert változtatott, s formaszerüleg a halálbüntetés ellen nyilatkozott egy röpiratban, melynek czime: Una lezione academica sulla pena di morte. • Német-Alföld. Már fennebb megismertettük a különböző javaslatokat, melyek a törvényhozásnak bemutattattak a németalföldi kormány által és melyeknek czélját a büntető codex reformja képezte. A legérdekesebb viták folytak az osztályokban a február 6-ki javaslat és a kamarában az április 25-ki javaslat tárgyalása alkalmával. Az osztályokban hat vagy hét tag^i halálbüntetés ellen nyilatkozott; de a nagy többség ezen büntetést nélkülözhetlen megtorló eszköznek tekintette a jelen viszonyok között, kifejezvén mindamellett azon óhajtást, hogy az csak igen csekély számú bűntettekre alkalmaztassák. Az igazságügyminister az április 25-ki javaslatot védelmezvén, kijelentette, hogy nézete szerint az ország még nem haladt előre eléggé, hogy veszély nélkül koczkáztathatná a halálbüntetés teljes eltörlését; de hogy ezen végső büntetés igen gyéren fog a törvény által kimondatni ós igen gyéren fog végrehajtatni. A vita közben Van Dam van Ysselt ur néhány szóval ezen büntetés fenntartása ellen nyilatkozott és csak egyetlen szónok által, Storrn ur által támadtatott meg. Azon ellenvetésekre, melyeknek a javaslat volt tárgya, válaszolva az igazságügyminister ur, a halálbüntetésről szólva azt monda, hogy szemben a tagok nagy többségével, kik ezen büntetést szükséges rosznak tekintik, mellőzheti annak hosszú értekezés általi igazolását. Ismételte az- általa már érvényesített érvet, kijelentvén, hogy azon idő, melyben ezen iszonyú megtorló eszköz teljesen eltünhetik, még nem érkezett meg, és hogy addig is annak alkalmazása a legszűkebb korlátok közé leend szorítva. Belgium. Tudjuk, hogy 1829-ki november óta 1835-ki februárig, tehát Öt évnél hosszabb időszak alatt egy halálos ítélet sem hajtatott végre hazánkban. A halálos Ítéletek száma tetemesen szaporodván, 1834-ben különös és kivételes körülmények folytán a képviselőház és a senatus némely tagjai felszólaltak azon rendszer ellen, melyet a kormány a halálbüntetés enyhitósóro nézve eddig követett és a melyben a skegyelmezési joggal való visszaélést láttak. Emist ur, a ki épen igazságügyministerré lett, hallgatott ezen felszóllamlásokra és 1835. évi február 10-én bizonyos Nys Domokos Courtrai-ben kivégeztetett. Megjegyzendő, hogy Nys gyilkosság miatt Ítéltetett el, hogy visszaeső volt és hogy sem semmiségi panaszszal, sem a kegyelmi úttal nem élt.
