Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

184 372. szám. XXII. FEJEZET. A személyes szabadságnak magán személyek általi megsértése. „Á német büntetőtörvénykönyvek — s különösen a porosz büntetőtörvénykönyv — különbséget tesznek az emberrablás (Menschenraub) s a tulajdonképeni elragadás (Entführnng) közt. Az első elkövettetik az által, hogy valaki más személyt erőszakkal, vagy ravaszsággal hatalmába kerit azon őzéiből: hogy azt kitegye, vagy segély nélküli állapotban elhagyja, vagy pedig rabszolgaságba, szolgaságba (Leibeigenschaft), vagy végre valamely külföldi hatalom katonai, illetőleg tengerészeti szolgálatába vigye. Ilynemű büntettek, melyek egy más század erkölcseire és szokásaira emlékeztetnek, ma már csupán képzeleti büntettek, melyeket „igen helyesen hallgatással mellőzött a íranczia Gode, s melyeknek megbüntetésére az uj büntetőtörvénykönyvek behozatala óta, kétség kivül a német törvényszékeknek sem volt alkalmuk." Ezen bevezetéssel kezdik a belga büntetőtörvénykönyv tervezetének készítői a gyermekrablásról szóló fejezet indokolását, mely bevezetésié, minthogy az, a mi nézetünket és álláspontunkat is kifejezi: saját indokaink gyanánt i'producáljuk; mindjárt most megemlítve egyszersmind azt is: hogy az egyéni szabadság elleni bűntetteket és vétségeket illetőleg nem ez az egyedüli kérdés, melyre nézve a mi felfogásunk a német birodalmi büntetőtörvénykönyvtől lényegesen eltér. A cselekmények, melyekről javaslatunk XXII. fejezete intézkedik: a belga büntetőtörvénykönyv két fejezete közt vannak elosztva. Az egyik az — melyet felemiitettünk: a másik: a VIII. czim IV. fejezete — illetőleg a fejezetnek 434,435, 436, 437, és 438. czikkei. Ez utóbbi fejezet a következő feliratot viseli: Az egyéni szabadság s a lak sérthetlensége ellen magán személyek által elkövetett megtámadásokról. Összehasonlítva az ezen két fejezetben meghatározott bűntetteket és vétségeket, a német . birodalmi büntetőtörvénykönyv XVIII. fejezetében meghatározott cselekményekkel, — ha eltekintünk azoktól, melyek a lak sérthetetlenségének megtámadására vonatkoznak — ki fog tűnni: hogy az emberrabláson kivül is több oly büntetett és vétséget ismer a német büntetőtörvénykönyvnek a személyes szabadság elleni bűntettekről szóíó fejezete, melyekről a belga büntetőtörvénykönyvnek emiitett fejezetei mitsem szólanak; sőt ha a belga büntetőtörvénykönyv e fejezetei combináltatnak ezen törvénykönyvnek VI. czime II. fejezetével, mely a fenyegetésről szól — Des menaces d'attentat contre les personnes ou contre les proprietés — még mindig maradnak oly cselekmények, melyek a német birodalmi — s az ezt megelőző német büntetőtörvénykönyvekben — ámbár nagyon különböző tényálladékokkal — büntetendő cselekményekké tétettek, s melyeket a belga büntetőtörvénykönyv hallgatással mellőzvén, büntetendőknek nem tekintett. De minthogy ugyanazon cselekmények — melyeket a belga büntetőtörvénykönyv nem tartott büntetés alatt eltiltandóknak, s melyek az olasz törvényjavaslatban is — egyet kivéve — de ez is egész más tényálladékkal, mellőztettek: azért találtuk főleg nyomatékosnak a belga tudósok fent kiemelt mondatát, mely egyszersmind figyelmeztetést és mintegy felhívást képezett: hogy különösen az ezen fejezetnél felmerülő kérdésekben, eltekintve a német törvénykönyv kétségtelenül nagy tekintélyétől, önállóan ós behatóan vizsgáljunk minden cselekményt, melynek a büntetendők közé felvételét, s minden elemet, melytől a bűnösséget föltételezendőnek indítványozzuk. Ezen önálló — de beható bírálat eredménye lett: hogy javaslatunk mellőzi a német emberrablást — legalább azon értelemben, melyben azt a német büntetőtörvénykönyv 234. §-a veszi; azon okból; mert antiqualt, s mert viszonyaink közt elő sem fordulhat; mellőzi a kényszerítést (Nöthigung) — „az uj kor philosophiai abstractiójának e szülöttét," mellőzi végre a bűnös vagy jogtalan czél nélküli puszta fenyegetést, mint oly cselekményt, mely senmiféle jog ellen nem lévén