Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

172 372. szám. meghatározott különösen súlyos sérülések bekövetkeztek; és 4—8.évig terjedhető fegyházbüntetést, ha a tettes szándéka előre is ezen következményekre irányult, és ezek be is következtek. Geyer ezen törvényjavaslatról irt bírálatában, a kiemelt tételre vonatkozólag azt mondja: „Die Straídrohung ím §. 235. Z. 6. steht nicht im richtigen Verbáltniss zu der des §. 231. Auch bei der tödtlichen Verletzung (231. §.) ist der regelmássige Strafsatz 4—8 Jahre Freiheitsstrafe, A két esetnek megkülönböztetését, s a büntetési tótelek azonosságának megszüntetését — a nevezett iró szükségesnek találja, még, pedig nem a 231. §. büntetésének emelése, hanem a 235. §. emiitett büntetési tételének — a súlyosabb esethez való viszonyításból resultáló arány szerinti enyhítése által. Az ajánlott rendszer tehát az — melyet a mi javaslatunk követ. A német büntetőtörvénykönv nem kerülte ki figyelmünket; s láttuk, hogy ennek 226. §-a, — a súlyos eredmények előidézésére determinált dolussal irányzott testi sértés esetében, 2—10 évig terjedhető fegyházat, a 227. §. pedig az esetre, ha az eredmény halál volt, 3—10 évig terjedhető fegyházat állapított meg. De mi nagyobb különbséget találtunk e két eset közt — s nagyobb különbséget talál csaknem valamennyi legújabb büntetőtörvénykönyv és tervezet — (6 évtől 8 évig terjedhető fegyház a két tétel közötti különbség az olasz javaslat szerint — 374. czikk 2. §. és 381. ozikk combinálva a 30-ik ós 31-ik czikkekkel) hogysem a német rendszert utánozhattuk volna. Nincs kifogásunk az egyenlővé tétel ellen — ha a sértett ellen physikai erőszak is alkalmaztatott: ez esetről intézkedik is a 314. §. 3. pontja; de egyátalán — s minden különös súlyosító mozzanat nélkül, az eredményben annyira különböző cselekményeknek ugyanazon üatetés alá foglalására — a német büntető tör vénykönyv tekintélye által sem határozhattuk el magunkat. A 296. §-hoz. Halálos testi sértés büntette követtetik el, s-5 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő: ha a tettes szándéka a 293. és 294. §§-ban meghatározott következményekre volt irányozva, s a megsértettelek halála következett be. A fentebbiek után kevés mondandónk van arra nézve, a mi e szakaszban joglaltatik, s - indokolásunk feladatául inkább az maradt, a mi a 296. §-baii nem foglaltatik. Törvényjavaslatunk e szakasza — a szándékos testi sértés által okozott halálos eredményt különösen qualificált esetnek csak azon esetben emeli ki: melyben a tettes szándóka, a 293. ós 294. §§.ban megjelölt súlyos következményekre irányult, de a cselekmény a megsérültnek halálát okozta. Mellőzi azonban a törvényjavaslat azon esetet — melyben a szándók nem irányult a 293. és 294. §§-ban megjelelt súlyú sérülésekre: hanem csupán könnyű testi sértésre: mindazonáltal a sérült halála következett be. A kérdés jogosult: hogy mért mellőztetett ez utóbbi eset? Annál természetesebb e kérdés: mért az előbbeni szöveg 296. §-nak összehasonlításából a mostani szöveggel kitűnik: hogy abba a kérdéses eset is felvétetett. Ha a theoriák szerinti elnevezésekben kedvünk telnék: azt mondhatnók, hogy a subjectiv irányt követök — a könnyű testi sértésből származott halálnak a qualificált esetek körüli kihagyásában, saját elméletük érvényesülésére fognak ismerni; ellenben az object'iv iránynak követői — törvényjavaslatunk 296. §-a ellen, a subjectiv theoria iránti túlságos engedékenységet fogják vádul felh&zni. A kérdéses esetben ugyanis a tettes szándéka — nem volt irányozva sem a halál előidézésére, mert ez esetben szándékos emberölés léteznék; sem súlyos testi sértésre: mert ezen eset fel van véve a qualificáló momentumok közé. Az okoskodás tehát nem indokolatlan: hogy a törvényjavaslat nem akarván a tettes akaratával és előrelátásával össze nem függő eredménynek mi-