Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

37-2> szám. 147 hogy a közreműködést „delictum sui generis" gyanánt tekintve, erről külön intézkedjünk. Törvényjavaslatunk ez utóbbi felfogáshoz csatlakozik, ámbár az álláspontnak némi következetlenségét — mint ezt a Részességről szóló fejezet indokaiban is megjegyeztük, fel kellett ismernünk. Az végre tagadhatatlan: hogy a .271. §. első alineájában meghatározott tevékenységek: felbujtási, vagy segélyt képeznek az öngyilkosság elkövetésére, és így: részességet, A részesség egyik alaptételéül azt emeltük ki: hogy arra nézve, hogy a közreműködés büntethető legyen: magának a cselekménynek, melyre a részeg közreműködött, büntetendő cselekményt kell képeznie. A minek elkövetése nem képezi a büntetőtörvény megsértését: az arra irányzott közreműködés sem képezhet büntetendő részességet. B szabálytól eltér a 271. §., s ennyiben a következetlenség alól nem menthető fel. Ámde — itt is mint sok más kérdésnél, ha összeütközésbe jő valamely elv az élet valamely szükségével: a gyakorlati törvényhozó választása nem lehet kétséges. Es nem is a 271. §. azon egyedüli, melyben a részesség elveitől eltérés történik. Ha a merev következetesség képezte volna a föltétlen szabályt: a 271. §. első bekezdését el kellett volna hagynunk, és igy az öngyilkosságra való rábeszélést, illetőleg az eszközöknek vagy szereknek tudva e czélra való nyújtását büntetlenül kellett volna hagynunk. Ezt nem tarthattuk igazolhatónak. Sok — igen fontos ok, különösen fontos büntető — politikai, és erkölcsi érvek szólaaik az öngyilkosság büntetlensége mellett. Ha az önélet elleni merénylet sikerül: a büntetlenséget egy-minden törvény fölött álló hatalom — a halál biztositja; ha nem sikerül: ez esetre a törvényben fenyegetett büntetés — mintegy kósztetőül szolgál a merénylet ismétlésére. Az öngyilkost bizonyos fokig — menti feldúlt lélekállapota, legtöbbnyire megzavart idegrendszerre, vagy elmetehetsége. A végzetes tettre való benső ösztönzés, legtöbbnyire a kétségbeesés kisóretóben jelentkezik — ennek ösvényét pedig nem irányozza se törvény, sem a józan ész. Mindez az öngyilkosra, vagy az öngyilkosságot megkisérlett szerencsétlenre vonatkozólag számitásba veendő. De mindebből semmi sem esik a rábeszélő, vagy a segitő mentségére. Ez utóbbi nyugodt elmével, teljes öntudattal, ós hideg számitással működik közre "embertársának megsemmisítésén; sőt gyakran — a helyett, hogy visszatartóztatná őt a végzetes lépéstől: maga költi fel benne az úgynevezett „társadalmi menthetetlenségnek bűnös előítéletét" s az álbecsület követelményeinek kényszere alá helyezi — a különben is küszködőnek akaratát. E cselekményt büntetlenül hagyni: egyrészt igazságtalanság, másrészt azonban erkölcsileg is indokolatlan volna. Nem a- mi törvényjavaslatunk az egyedüli, mely a kérdéses tevékenységre büntetést állapit meg. A szász — a badeni, a braunschweigi büntetőtörvénykönyvek szintén büntettetni rendelek az ily közreműködést; hasonlót tartalmaz a tessini büntetőtörvénykönyv 301-ik czikke. Az olasz törvényjavaslat 370. czikke, s a belga törvénykönyvet előkészítő bizottság is felvette a javaslatnak 461. czikkében a kérdéses intézkedést.; ez utóbbi 3 hótól 5 évig terjedhető börtönnel rendelvén büntettetni azokat, a kik valakit a véghezvitt öngyilkosságban elősegítettek. Ezen szakasz mindazonáltal — s daczára a Haus által felhozott meggyőző érveknek, a második kamara . bizottságának indítványára mellőztetett. A bizottság két érvet állított az előkészítők indokai ellen. Az egyik az, melyet mi is felemlítettünk, t. i. hogy az öngyilkosság maga nem lévén büntetendő cselekmény: a complicitas sem lehet az; a másik pedig — s ugy látszik, hogy ez volt a döntő, a létező állapothoz való ragaszkodásból származott, ós eképen szól: „Nous ne croyons pas devoir changer cet état des choses d'antant plus que la necessité d'une innovation

% sur ce point ne s'est révelée par aucun fait propre á la justifier." Nem elvből — hanem csupán a létező állapot szempontjából mellőztetett a kérdéses czikk; tehát a nélkül, hogy az intézkedésnek benső jogosultsága ós igazságos volta kétségbevonatott volna. Az öngyilkosságoknak mai nap rendkívüli arányokat öltött elterjedésével szemközt: a törvényhozás oly intézkedése — mely ezen valóságos társadalmi kór ellen — a közreműködők 19*