Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

118 372. szám. legalább ha nem tudta, hogy az való; továbbá ha tudta: hogy azon személy, a ki előtt mást a kérdéses cselekménynyel terhel: a bíróságnak vagy hatóságnak tagja. A rágalmazás és a hamis feljelentés közötti viszony iránt egyébként már a XIII. fejezetnek indokaiban tétetett említés. Az igen is tehet bizonyos irányban, és tesz is igen lényeges különbséget, vájjon: fel van-e véve vagy nincs felvéve a törvénykönyvben a hamis vád esetei közt azon eset is, melyben a feljelentő, a vád tárgyát képező cselekmény valódiságát nem tudta, és feljelentése valótlannak bizonyult? vagy pedig nem vétetett fel ezen eset a hamis vád tényálladékát megállapító esetek közé. Ha t. i. a hamis vád csupán arra szorítkozik: ha a feljelentő tudva hamisan vádolt valakit: ez esetben az imént felhozott kérdésben foglalt cselekmény nem képez hamis vádat, hanem rágalmazást — illetőleg becsületsértést — a mint ez — Németország több bírósága által, a törvény hiányossága folytán csakugyan becsületsértésnek vétetett. Ez megtörténhetik — s a törvény hibás szerkezetéből indokolható is; de az, hogy speciális szándéka volt-e a feljelentőnek, a bűnvádi eljárás megindítását eszközölni; vagy nem volt ezen szándéka: az a rágalom vagy hamis vád qualificatiójára nézve dontŐ ismérvül egyátalán nem fogadható el. Azon állításunk igazolására — hogy a vád valótlanságának nem tudása, s a valótlanságnak későbbi kiderülése esetében, a hatóság előtti feljelentés Németországban becsületsértésnek tekintetik: reproducálják azon esetet, melyet — illetőleg melynek birói elintézését Herzog e kérdést tárgyazó fejtegetéseinek kiindulásául felhoz, s melyről azt mondja: hogy a német gyakorlatban sok hasonló elintézést észlelt. Meg kell azonban említenünk: hogy rágalomnak csak azért nem vétethetik az eset Németországban: mert a rágalom fogalom meghatározása a miénktől lényegesen különbözik; de vétetik a becsület elleni delictumnak, ós ha ennek — a rágalmat megállapító egyik faja (187. §.) a mienkkel megegyeznék: a hatóság előtti oly feljelentést, melynek valótlanságát a feljelentő nem tudja — a német bíróságok nem becsületsértésnek, hanem rágalmazásnak minősítették volna. Magát az esetet ekként írja le a szerző : „Das Appellationsgericht in Eisenach erkannte unlángst in einer Untersuchungssache wieder den Amtskopisten P. zu T. welche auf eingevvendete Berufung der Staatsanwaltschaft zu G. in der Verweisungsinstanz an das genannte Kollégium gediehen war, dahin: In Erwágung, dass in der von dem Angeschuldigten P. unter dem 27. November v. Js. bei der Staatsanwaltschaft zu Gr. tingereichten Denunciation wieder den inmittelst verablebten Justizamtmann W. dem genannten mit ausdrücklichen Worten strafbare Handlungen und resp. Verletzungen der Amtspfiicht zur Last gelegt werden, welche sich, loenn der Denunciant diese Behauptung auch nicht wider besseres Wissen aujgestellt hat, doch immerhin als Thatsachen und Behauptungen charakterisiren, die den Justizamtmann W. verachtlich zu machen oder in der öffentlichen Meinung herabzuwürdigen g.eeignet waren, was namentlich hinsichtlich der ihm gemachten Vorwürfe der Unterschlagung und der Fiilschung der Fali ist, ohne dass bis jetzt irgend Etwas für die Wahrheit dieser Anschuldigungen erbracht worden; dass mithin der Angeschuldigte für dringend verdáchtig zu erachten ist, sich in und mit der betreffenden Eingabe an die Staatsanwaltschaft des Vergehens der Beleidigung eines Beamten nach Massgabe von §. 186 und 196 schuldig gemacht zu habén, wegen dessen auch Strafantrag vorliegt: in Erwágung alles dessen ist es bei dem angefochtenen Zurückweisungsljeschlusse des Kreisgerichts zu G. nicht zu belasseii, der Angeschuldigte P. vielmehr wegen Beleidigung des W. in den Anklagezustand zu versetzen u. s. w. (Erkenntniss vom 27. August 1873.). A jogkérdést, mely megoldandó, következőleg formulázza Herzog: „In dieser Hinsicht ist, wie von selbst einleuchtet, eine doppelte Áuffassung des §. 164. im Verháltniss zu §. 186. denkbar. Entweder man nimmt an: indem der Gesetzgeber sagt, es gehöre zum Thatbestand der strafbaren, falschen Anschuldigung ein Handeln wieder besseres Wissen,