Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

112 372. szám. Mint fontosabb intézkedését a törvényjavaslatnak kiemeljük még azt is, hogy a 262. %. szerint, a holtak — illetőleg azok emléke — elleni rágalmazás és becsületsértés is büntettetik. Azonban ezen intézkedés, sem az idő tekintetében nem korlátlan, sem a részrehajlatlan, habár szigorú történet jogát — nem csorbítja. Mint fontosabb intézkedés emeltetik ki még: hogy a rágalmazás és a becsületsértés miatt csakis a sértett fél indítványára van büntető eljárásnak helye, s azon esetben is, melyekben az hivatalból indíttatik meg: a vád emelése csak a sértettnek felhatalmazása folytán engedtetik meg. Eltérés e szabálytól csak két esetben van megengedve: a 260. és 261. §§. eseteiben, melyekben nem indítvány — hanem felhatalmazás kívántatik az eljárás megindítására. A 247. §-hoz. A rágalmazás vétségét követi el, és 6 hónapig terjedhető fogházzal, és 500 frtig terjed-^ he.tő pénzbüntetéssel büntetendő': a ki valakiről, főbbek jelenlétében, vagy több, habár nem együtt levő személy előtt oly tényt állit, mély valósága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmeg vetésnek tenné ki. A reproducált szakasz — eltenkintve a büntetési szabványtól — lényegben azonos az 1843-ik évi törvényjavaslat 266. §-ával, melynek ujabb szövegezését képezi. A mostani törvényjavaslat 247. §-a s az 1843-iki törvényjavaslat 260. §-a: egy és ugyanazon alapgondolatot fejezik ki; egy és ugyanazon lényeges ismérveket állítják fel s az elhatároló vonalat és a rágalom s a becsületsértés közt egy és ugyanazon ismérvre fektetik. „A ki valamely határozottan megnevezett büntettet vagy erkölcstelenséget valakire ráfog s azt vagy annak szemébe mondja, vagy távollétében ugyan, de mások előtt nyilvánosan és közbotrányozá*sal beszéli, a mennyiben tette a XXV-ik fejezetnek snlyosabb beszámítása alá nem esik, mint rágalmazó fog büntettetni" stb. Egymás mellé állítva az 1843-ik évi javaslat e szakaszát a mi javaslatunk fenntebb látható szakaszával: különbség fog mutatkozni az eszme fogalmazásában, a használt szavak megválogatásában, — egy mindkét javaslat által elfogadott tétel világos kifejezésében vagy a megemlítésnek, mint fölöslegesnek elhagyásában: de arra nézve — hogy mit tartott rágalomnak az 1843-ik évi törvényjavaslat, és mit tart rágalomnak a mostani: a kettő között különbség egyáltalán nincs. A mi javaslatunkban sem mondatik: hogy csak az követ el rágalmazást, a ki oly becstelenitő tényt állit valakiről, a melyről tudta, hogy az, a kire ezt ráfogja, nem követte azt el. Az 1843-ik évi törvényjavaslat sem követeli az ellenkezőnek tudását — a tudva valótlan állítást. Azzal, hogy a „mala Jides" egyik javaslatunkban sem vétetett fel a lényeges ismérvek közt, az van kimondva: hogy az „animiis iniuriandi

íl legalább azon értelemben, melyben ez többek által — különösen Hélié, Dalloz és Haus által követeltotik, és melyben a calomnie és diffamation a méchanement szónak fölvétele folytán, a belga büntetőtörvénykönyv 443-ik czikke szerint vétetik — nem szükséges lételeme a rágalmazás tényálladékának. Rágalmazás foroghat fenn az esetben is: ha a rágalmazó nem tudta, hogy azon becstelenitő tény, melyet ő másról állit, valótlan; tehát az esetben is: ha ő — a valótlan tényt valódinak tartotta. Ha Péter nyilványos helyen, és többek előtt azt állítja Pálról, hogy ez lopott, s ezen állításra az által vezettetett, mert Ferencz, a kinek szavaiba ő teljes bizalmat helyez, neki ez mondta; ha kisül, hogy az állítás valótlan: ami törvényjavaslatunk szerint rágalmazás forog fenn, s Péter mint rágalmazó fog büntettetni. Az, hogy a rágalmazó másnak szavaiban bizott, a legkevésbé sem szünteti meg — valótlanságot tartalmazó nyilvános nyilatkozatának büntetendő jellegét; s az eredményt, a rágalmazott elleni jogsértést, az ennek okozott fájdalmat, vagy talán még reálisabb hátrányt tekintve: a rágalmazás ezen minőségében is ép oly veszélyes, mint a becstelenitő ténynek tudva hazug állítása. Nem tétetett különbség e tekintetben azért sem: mert nem áll az, hogy á rágalom — ha