Képviselőházi irományok, 1875. VIII. kötet • 287-371. sz.
Irományszámok - 1875-288. Törvényjavaslat a nagyszebeni királyi Teréz-árvaházat, a károly-fehérvári káptalant, valamint a nagyszebeni és brassói Szt.-Ferencz-rendü zárdákat illető királyi alapitványi járulékok fejében kért póthitel tárgyában
288. szám. 21 Kétségtelen tehát, hogy a káptalan javadalma a kincstárt terheli; de kétségtelen az is, hogy annak kiszolgáltatása""az erdélyi vallásalapra semmi esetre sem rovathatik. Az első négy kanonoki szék javadalma ugyanis világosan a királyföldi dézsmából alapitatott, s igy annak kiadatása is a dézsmából, illetőleg azon alapból, melybe a dézsmakárpótlás befolyt vagyis a kincstárból eszközlendő s azzal nem terheltethetik egy más alap, mely a dézsmakárpótlással semmi összefüggésben sem áll. Az ötödik ós hatodik kanonoki szék javadalmazására szolgáló 22,000 pfrtnyi tőkét nem a vallásalap, hanem az 1737. évi oct. l-jén kelt két rendű kötelezvény szerint III. Károly s általa a kincstár vette kölcsön s igy ezen kölcsön kamatait nem a vallásalap, hanem a kincstár tartozik fizetni, valamint a káptalan és nem a vallásalaptól, hanem a kincstártól van jogosítva a visszafizetési kötelezettség mellett kölcsönvett tőkét visszakövetelni, mert ezen 22,000 pfrtnyi kölcsön kamatainak fizetése a királyföldi dézsmából, mint „különleges jelzálogból" biztositatott s igy azok jogilag csakis a dézsmakárpótlási tőkét, s illetőleg a kincstárt, nem pedig a vallásalapot terhelhetik. A nyolcz kanonoki széknek 200—200 frt pótjavadalma d. e. Mária Terézia által a kincstár terhére rendeltetett ki, s ugyancsak a nevezett királynő által más czélokra alapított vallásalapra a százados gyakorlat után önkényesen, az igazsággal megegyezőleg át nem tétethetett. A káptalan javadalma a vallásalapot egyébiránt azért sem terhelheti, mert ezen alapot épen a dicső emlékű királynő Mária Terézia az austriai jezsuiták javára rendelt hagyomány gyanánt a lissaboni bankban kezelt és a jezsuitarendnek Portugalliában megszüntetése után a portugalliai udvartól visszakövetelt 400,000 frt alaptőkével kizárólagosan a szoros értelemben lelkészkedéssel foglalkozó római kath. szertartású papok segélyezésére, kathol. templomok ós plébániai lakok építésére és azok fenntartására rendelte, s ezen alapot Erdély püspökei ós más jólelkű alapítók ugyanazon czélból gyarapították. Ezen alap tehát nem a károlyfehérvári káptalan, nem szerzetesrendek ós kolostorok segélyezésére lévén rendelve, e czélra az az alapító levelek s az ország törvényei sérelme nélkül nem is forditathatik; mert az ország fennidézett törvényei, jelesen az erdélyi 1791: 54. t.-cz. az alapítványoknak az alapítók rendelkezéséhez s szándókához képest leendő fentartását és a megállapított czélokra fordítását biztosítják ós szentesitik. Ha azonban az ország törvényei egyátalában tiltják az alapítványok vagyonának saját czéljaiktól elvonását, ugy jelen esetben különösen tiltja azt azon körülmény, hogy akkor midőn a vallásalap saját czéljaira is elégtelen, és ennélfogva az erdélyi r. kath. egyházmegye szükségleteit fedezni képtelen ; midőn e megye számos helyén hiányzanak a szentegyházak és plébániák, roskadozásnak indultak a templomok és lelkészlakok, és csekély javadalmazás mellett legnagyobb nélkülözéseknek kitéve, az anyagi élet sanyaraival küzdenek ezen megye kath. lelkészeinek legtöbbjei; midőn más felekezetektől, nemcsak fejedelmi alapítványokon nyugvó járulókaik meg nem vonatnak, hanem az állam részéről még segélyben is részesittetnek: akkor az igazsággal össze nem egyeztethető, hogy a vallásalap a károlyfehérvári káptalannak, valamint a brassói és nagyszebeni ferenczi zárdáknak királyi alapítványokon nyugvó 5985 frtnyi, illetőleg 140—140 frtnyi javadalmával terheltessék. A nagyszebeni Terézárvaházon és a károlyfehérvári káptalanon kivül a nagyszebeni A nagyszeés brassói szent ferenczrendü zárdák is élveztek királyi alapítványok folytán a királyben i. és bras " földi dézsmából némi csekély javadalmat, melyben, ezen zárdák, tekintettel egyfelől a lelkészet terén Ferenczrendü való egyházi működésükre, másfelől jövedelmük egy részének időközben törtónt megszüntetésére, zárdák kirád. e. Mária Terézia és utódai által rószesittettek. ; J 1 alapit ' ványainak Ezen járulékok keletkezése a következő : ügye. Mária Terézia királynő 1773. évi september 11-én és 1780. évi aug. 31-én kelt udvari rendelettel a nagyszebeni ós brassói szent ferenczrendü zárdának a nagyszebeni, illetőleg a brassói
