Képviselőházi irományok, 1875. VIII. kötet • 287-371. sz.

Irományszámok - 1875-320. Törvényjavaslat az országban fellépett Phylloxera terjedésének meggátlása ügyében

92 320. szám. Melléklet a 320. szánni irományhoz. Indokolás Az összes Európában aggodalmat gerjesztett Phylloxera szőllőpusztitó rovar ellen követendő eljárásra nézve a szaktudósok elvileg külön-vált négy nagy csoportba oszlanak: a) Óvrend-szabályként ajánltatott a szőllőmivelés javitása rendszeres trágyázással, szorgalmas mély porhanyitással; b) A Phylloxerának rovarölő szerekkel kiirtása, a szőllőtőke fentartása mellett. Ide tartozik a viz alá helyezési eljárás is; c) A honos szőllőfajoknak a vész ellen edzett amerikai fajtákkali helyettesitése; és d) a Phylloxerának a szőllőtővel együttes teljes kiirtása. Tekintve azt, hogy az a), b) és c) alatt jelzett óv- és irtási rendszabályok, — az eddig tett tapasztalatok nyomán, — kedvező sikert kilátásba nem helyeznek és pedig az a) alatti eljárás azon oknál fogva, mert a mint az a Francziaországban és Klostérneuburgban tett kísérletekből kiviláglik — a trágyázás és egyéb culturalis segédeszközök a meglepett szőllőtő kihalását késleltethetik ugyan — de megakadályozni nem képesek, — a b) alatt jelzett irtási módszer a mellett, hogy alig kevésbé költséges a teljes irtásnál — mindeddig sikeres eredményre nem vezetett, — legvilágosabban mutatja ezt Francziaország példája, hol a 2.250,000 hectár szellőből már 750,000 hectáron, tehát az egész szőllőterület egy harmadrészén a Phylloxera el van terjedve, s hol későn ismertetvén fel a baj lényege — a Phylloxerának nagy területre lett elterjedése következtében a szőllők teljes kiirtása lehetetlenné vált, s ennélfogva csakis oly irtási módozat volt alkalmazható, mely a Phylloxera megsemmisítését a szőllőtőke fentartása mellett czélozta, s hol — daczára annak, hogy ily hatású szer feltalálójának 300,000 frank jutalomdíj biztosíttatott és több mint 200 különféle szerrel tétettek kísérletek — gyakorlatilag alkalmazható és biztos hatású szer mai napig sem ismeretes; c) alatt javasolt eljárás keresztül vitele már csak azért sem tanácsos, mert az amerikai szőllőfájok által szolgáltatott bor a hazai fajták termését meg sem közelitheti. Az imént felsorolt ellenérvek tekintetbe vételével tehát, csak is a d) alatti eljárás t. i. a Phylloxerának a szőllőtőkével együttes kiirtása — volt komolyan figyelembe vehető, mely ha a kivitel hiányai folytán és igy ismeretes okoknál fogva nem is vezetett mindenütt, hol alkalmazva lőn — teljesen kielégítő eredményre, másrészről nem egy példával igazolható, hogy a kellő időben és szakértelemmel keresztülvitt irtás, a baj megszüntetésére sikeresnek bizonyult. Hivatkozhatni e részben a Schvaiczban Pregny mellett és Ammenbergen, Bonn közelében tett irtási munkálatokra. Tekintve azt, hogy szemben azon roppant károkkal, melyek a Phylloxera-veszély esetleges terjedésével az ország közgazdászat! érdekeit fenyegetik, s szemben az országnak viszonylag kedvezőnek mondható azon helyzetével, hogy a Phylloxera Pancsova város határán kivül mind ez ideig egyebütt megállapítva nincsen, a kormánynak elodázhatlan kötelessége a bajnak bármily áldozat árán is elejét venni, s e végre a legerélyesebb intézkedéseket léptetni életbe. Tekintve továbbá azt, hogy a Phylloxera által megszállott szőllőterületek a bajnak .^előbbutóbb okvetlen áldozatul esnek, s ennélfogva az irtás késleltetése csak az amúgy is helyrehozhatlan pusztításnak tovább terjedését eredményezheti.