Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 387 Forog-e fenn kettős házasság, ha valamelyik házastárs érvényes házasságának fennállása alatt egy másik — de anyagilag érvénytelen házasságot kotf A látszólagos következetesség könnyen kész lehetne azon érveléssel: hogy a mi semmis magában, az semmis következményeiben is; s a mi nem gyakorolhat hatályt a létező állapotra: az a büntetendő cselekménynek sem lehet tényezője. Igen könnyen állíttathatnék a következetesség legegyszerűbb szabályául: hogy a mint azon oknál fogva, mert a házasság semmis, kizaratik a bigámia bűntette, midőn a semmiség, a két házasság elsejére nézve forog fenn: épen ugy ki kell zárva lennie ezen bűntettnek az esetben is, ha a „de facto" együtt fennálló házasságok másodika szenved az anyagi semmiségben. Ezen következetesség mindazonáltal csak látszólagos, s a különböző helyzetek kellő megfigyelése nélkül állitható fel. Az együttes házasságok közül ugyanis csupán egy lehet érvényes; ha tehát az első érvényes: ez esetben a második már ez oknál fogva is — mindig érvénytelen lesz. A mennyiben tehát, a második házasság érvénytelensége, kizárná a bigámia bűntettét: ebből az következnék, hogy kettős házasság büntette — egyátalán nem foroghatna fenn; mert az első, érvényes házasság fennállása alatt — egy másik érvényes házasságnak megkötése: a mi házassági törvényeink szerint nem képzelhető. A második házasságnál tehát — már ezen indoknál fogva sem eshetik a bűntett eriteriuma, az utóbbi házasság érvényére. . De ezen felül figyelembe veendő még egy indok. Az érvényes házasság fennállása, a házasfelek és ezek gyermekei közt jogot állapit meg. Az ezen házasság fennállása alatt kötött második házasság tehát: ezen jogokat, — a házastárs és netaláni gyermekeinek jogait támadja meg; az ily házasság a jogosultak családi állásának törvényellenes elfoglalását, sőt ezek vagyoni — esetleg öröködési jogainak csorbitását jelenti, a jogosulatlanoknak, a családba becsempészése által. Ezen szempont csakis az együtt fennálló utóbbi házasságnál merülhet fel: az elsőnél ez nem képzelhető; mert az oly személyek között létrejött házasság, a kik ennek létrejöttekor nincsenek házassági kötelékben — az első — akár érvényes, akár semmis házasság: nem érint oly családi jogokat — melyek ennek létrejötte előtt fennállanának. Ez egy igén lényeges — és jogi szempont által kifejezésre jutó különbség a két házasság közt. Ezen különbség — a második házasságnak ezen, jogot megtámadó természete és jelleme szintén és különösen indokolja azt: hogy e házasság anyagi érvénye, nem fogadtatik el a kettős házasság bűntettének lételeme gyanánt. De ez utóbbi jelleme a cselekménynek képezi egyszersmind annak igazolását: hogy a kettős házasság — többek által, a családi állás elleni büntettek közé soroztatik. A helyzet tehát nem egy áz első — és az ennek fennállása alatt kötött második házasság közt. A helyzet ezen különböző voltából származik azon lényeges különbség: hogy a második házasságot illetőleg, nem ennek anyagi érvénye: hanem csupán az érvényes házasságok megkötésére rendelt formák megtartása képezi a bűntett eriteriumát. Valamennyi törvény — melyet fenntebb idéztünk, megfelel e szempontnak. Elhallgatva a többieket — csupán a zürichi törvénykönyvet, az olasz javaslatot emiitjük fel, melyek — ugy mint a többi államok törvényei — csak is az első házasság érvényét emelik ki. A jelen törvényjavaslat tehát egy általánosan elfogadott szabály álláspontjára helyezkedik: midőn az együttes házasságok másodikának anyagi érvénytelenségét nem ismeri el oly tényezőnek, mely által a bigámia büntette vagy vétsége kizárassék. A 239. §-hoz. A ki házassági kötelékben levén, ismét házasságra lép: a kettős házasság bűntettét követi el és 3 évig terjedhető börtönnel büntetendő. 49*