Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
372 286. szám. XIV. FEJEZET. A szemérem elleni büntettek és Tétségeit. A törvényjaslat álláspontja, szemközt a szemérem elleni cselekményekkel, már az átalános indokolásban kiemeltetett. Ezen álláspont következménye, hogy e cselekmények körül nemcsak a saecularisátiónak kellé kifejtenie gyomláló munkásságát — kiküszöbölve mindazt, a mi csakis a peccatum körébe tartozik, hanem azon fölül az államilag büntetendő szemórmetlenségek mindegyik eseténél szigorú óvatossággal kellé számbavenni a határt, a meddig az állam, büntető jogának gyakorlatában elmehet a nélkül, hogy a kiindulási pont, az alapeszme megsértessék. Maga azon tény — hogy az e fejezet alá tartozó cselekmények, melyek régebben — s hazai törvényeink szerint is, mint „delicta camis" büntettettek, az uj felfogás szerint, mint a szemérem megtámadásai büntettetnek: szükségszerüleg vonta maga után ezek számának nagymérvű leapasztását, valamint az idetartozó mindegyik cselekmény véghatárának szorosabb körülírását. Mig ugyan is — az előbbi felfogás szerint, a nemi Ösztönnek tiltott kielégítése képezte a büntetés jogosultságának criteriumát, és igy a büntetési jognak alapját, a cselekvésre ösztönző inger képezte — a mit már az elnevezés is„ delictum carnis" — kifejezett: addig az ujabb felfogás a büntetendő cselekmény objectumát állítja fel a bűntett czime gyanánt, s ez által körvonalozza a büntetés jogosultságának területét is. Igen természetes, hogy ezen objectum irányzó szempontja szerint, a bűntett körének sokkal szűkebbnek kell lennie, különösen ha számbavétetik, hogy a szemérem elleni bűntett nem jelenti azon tettet, mely magába véve szemérmetlen, hanem a közszemérem megtámadását; jelenti az erőszakkal, vagg a ravaszsággal elkövetett szemérmetlen tettet és a botrányt. E vezéreszmét feltaláljuk valamenyi uj büntetőtörvénykönyvben: ámbár az itt tekintet alá jövő cselekmények osztályozására nézve a törvénykönyvek és a tudósok nézetei különböznek. A belga btk. egy czimben — a VII. czimben foglalja össze. „A családi rend és a közerkölcsiség elleni bűntetteket és vétségeket; 11 s ezen czim V., VI., VII. és VIII, fejezeteiben intézkedik a szemérem elleni támadásokról — „attentat." — E négy fejezet mindazonáltal, a cselekmények számát illetőleg, nem tágabb kiterjedésű, mint a mi javaslatunk XIV., XV. fejezetei; de nem is szűkebb ezeknél. Ellenben az 1859-ik évi olasz btk. — Carmignani tanításának álláspontján áll ós „a családi rend elleni büntetendő cselekmények" czime alatt intézkedik az incestusról, az aduiteriumről, a concubinatusről, bigamiáről, a stuprum violentumról és a nőrablásről; mig a jó erkölcs elleni büntetendő cselekmények — Reati contro il buon costume — külön czimet képeznek. Az olaszországi törvényjavaslat, nem követi az ott hatályban lévő törvénykönyv rendszerét: hanem megegyezőleg a belga btkönyvvel, egy czimben egyesíti a büntetőtörvénykönyvnek két külön czimében felsorolt reatumokat. A német büntetőtörvónykönyv a családi állás elleni büntetendő cselekményeket egészen elkülöníti az erkölcs elleni bűntettektől ós vétségektől, azonban a bigamiát ez utóbbiakról szóló fejezetben — mint az erkölcs elleni büntetendő eselekmónyek egyik faját vette fel. A mi törvényjavaslatunk szintén a szemérem elleni bűntettnek tekinti a bigamiát: de erről — kiváló sajátságánál fogva, nem a XIV., hanem külön a XV. fejezetben szól. A 220. és 221. §-hoz. Erőszakos nemi közösülés bűntettét követi el és 5 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő: a ki
