Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

300 286. szám. rozást. Ha azon véleményben volt, hogy ellenfele nem fogja letenni az esküt és e véleményben csalódott: helyzete csak az, a melyben számtalan ember van, a kinek másokba helyezett bizalma kárt eredményezett. Ez még nem ok arra, hogy az igazolatlannak valósult bizalom megboszulására, az állam büntető hatalmát ragadja elő. A fél maga akarta: ő maga tette függővé ügyét ellenfele lelkiismeretétől: ha csalódott, ez csak arra szolgálhat indokul, hogy hasonló esetekben óvatos legyen. Az eskü ajánlása és elfogadása, a két fél közötti szerződés természetével bir; az ajánló előtt lebegnie kell azon lehetségnek is: hogy ellenfele leteszi az esküt. Tehát fondorlatok általi rászedósről sem lehet szó. De annyi bizonyos: hogy az ajánlatba hozott intézkedés — a gyakorlatban lévő igen számos zsarolásokat lehetlenné tenné. De ezen indítvány is a mellett szói: hogy az eskü — csak is mint pusztán igazságügyi tényező s csak is mint bizonyítási eszköz tekintessék; mert ha az vagy vallási, vagy erkölcsi szempontból foglalna helyet a törvényben: ez esetben a most ajánlott intézkedés már az alapeszme által ki lenne zárva. De ez esetben a 214. § is — vagy végkép el lenne hagyandó vagy lényegesen módosítandó. A 212. §-hoz. ^4 ki mást bűnvádi ügyben hamis tanuzásra, vagy a 207. §-ban meghatározott valamely cselekményre reábirni törekszik: 3 évig terjedhető börtönnel, kihágási ügyben pedig 6 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. A ki pedig e cselekményt polgári ügyre nézve követi el: 2 évig terjedhető fogházzal és 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, a 206. §. esetében pedig: 6 hónapig terjedhető fogházzal és. 400 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Vita tárgya lehet, vájjon a „subornatio testium" külön alakja-e a büntetendő cselekményeknek? s ennélfogva szükséges-e, hogy erről külön intézkedjék a büntetőtörvénykönyv? Oly büntetőtörvónykönyvekbe — melyek szerint az eredménytelen — nem nyilvános — felhívás valamely büntetendő cselekmény elkövetésére, átalánosan nem büntettetik; a subornatio — mint külön neme a bűntettnek okvetlenül felveendő. A subornatio semmi egyéb, mint felhívás (ösztönzés) a hamis tanuzásra; ösztönzés arra, hogy a tanú ne azt állítsa a hatóság előtt — a mi való; hogy tehát hazudjék. Ha e felhívásnak eredménye volt: ez esetben a cselekmény felbujtást képez; de ha nem volna eredménye, a machinatiok ezen igen veszélyes neme külön törvény nélkül büntetlenül maradna. A mondottakból kitűnik, hogy valamely sajátszerű criminalisticai — benső szempontot nem tartalmaz e cselekmény; létjoga főleg abban van: hogy az instigatio átalánosan nem büntettetik. Lehetnek ugyan más szempontok, melyek az ösztönzésről szóló intézkedések mellett is czélszerüvé, vagy szükségessé teszik a subornatio iránti külön rendelkezést: de ezek csak is a büntetési tételek megállapítására vonatkozhatnak. Az 1810-ik évi Code penal 135. czikke — súlyosabb büntetéssel rendelte büntettetni a subornátort, mint magát a hamis tanút. Ezen abnormitas az 1832-ik évi revisioval megszűnt. De lehet még az is, hogy az egyszerű felhívás büntetése — ott, hol ily fejezet vagy rendelkezés, a büntető törvénykönyvben foglaltatik — tekintettel a snbornatiora nagyon enyhének látszik. Ily esetben igen is, van ok arra, hogy subornatioról külön rendelkezzék a törvény. De mindezen okok — nem a cselekmény különös sajátságából származó — hanem csak is külső okokat képeznek. A mi törvényjavaslatunk szerint az eredménytelen nem nyilvános felhívás — átalában — nem képez büntetendő cselekményt. Ez tehát elég ok arra, hogy a nálunk is különösen veszélyes tanuvásárlás, és tanufogadás, vagy tanukeresés és hazugságra való rábeszélés ellen, büntetés állapíttassák meg.