Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 357 A büntetési tételek meghatározásánál: a polgári ügyeket illetőleg is azon alapeszme követtetett, mely a bűnvádi ügyekre nézve fentebb ki lett emelve. A veszély a kár nagysága, minden számbavehető jogtudós szerint: helyes eleme a büntetés arányosításának. Ez ellenében azon érv, hogy a szegény embernek megkárosítása 5 frttal, súlyosabb következményeket hárit erre, mint a gazdagnak tízszer annyira terjedő megkárosítása ez utóbbira hárit: oly casuistieába sodorná a törvényhozást, melyet minden részleteiben átölelni, s a büntetőtörvénykönyv egész területén helyesen szabályozni, nem lenne lehetséges. A 205. és 206. §§-ban — a mint ez már a 204. §-ban is történt: pénzbüntetések is állapíttattak meg. A polgári ügyekre vonatkozólag ez indokolva van a bűntett forrása által, mely ily esetekben — kivétel nélkül más személy jogtalan nyerészkedési vágyának bűnös előmozdítása. A pénzbüntetés tehát épen gyökerén találja a büntettet, s az ellen reagál leginkább, a miből a bűntett származik. A 207. §-hoz. A hamis tanúval egyenlő büntetés alá esik azon szakértő: a ki akár bűnvádi, akár polgári ügyben, a, tényállás valamely lényegts körülményére nézve valótlanságot, vagy hamis véleményt, ugy szintén azon fordító is, a ki valamely lényeges körülményre nézve, szóval vagy írásban hamis fordítást terjeszt a bíróság vagy hatóság elé. Ezen szakaszból kifolyólag ugyanazon rubrieát lehetne a XII. ozimeül használni, mint mely az olasz javaslat Hatodik czirne III. fejezetének adatott. A fejezet czimének ily részletezése azonban nem tartatott szükségesnek: mert alig képzelhető, hogy valaki máshol keresse a szakértői hamis leletre vagy a hamis forditmanyra vonatkozó intézkedéseket, mint a hamis tanuzásról és esküről szóló fejezetben. Tágabb értelemben egyébiránt a szakértő is tanú. Felhozható e mellett a belga büntetőtörvénykönyv példája is, mely a du faux temoignage et du faux serment — alatti fejezetben rendelkezik a „l'interprét et l'expert" ezen minőségükben elkövetett hamisításairól is. Az 1843. javaslat XXIV. fejezetében — mint annak 245. §-a mutatja szintén ezen módszer alkalmaztatik. A 208. §-hoz. Az esküvel való megerősítéssel egyenlő hatálylyal bir: 1) a tanú vallomásának megerősítése, hivatkozással lelkiismeretére, azon esetekben, melyekben ily hivatkozásnak a letett esküvel egyenlő bizonyító erőt tulajdonit a törvény • 2) a szakértő vagy fordító nyilatkozatának megerősítése, hivatkozással hivatali, illetőleg általános szakértői vagy fordítói esküjére ; 3) a megjelölt személyek vallomásának, illetőleg nyilatkozatának megerősítése, hivatkozással a fennforgó ügyben s ugyanazon minőségükben már előbb letett esküjokre. Azok után a mik e fejezet átalános indokolásában elmondattak, a tanúvallomás lényege, nem lehet más, mint valamely dolog megtörténtéről vagy meg nem történtéről vagy valamely körülményről, észlelet vagy érzéki tapasztalat utján szerzett tudomásnak, a bíróság, illetőleg hatóság előtt oly- ünnepélyes formában való előterjesztése, a milyen formát a törvény azon czélból megkíván, hogy a tanú előterjesztése bizonyítóknak vétessék. Ezen ünnepélyesség rendszerint abban áll: hogy a tanú vallomását — a törvényben vagy a szabályokban meghatározott eskü letételével megerősíti. Ez esetben a vallomás bizonyító ereje feltételezve van az eskütől. De a mely esetekben a törvény, a más alakban tett nyilatkozatnak is oly bizonyító-erőt vagyis oly hatályt tulajdonit, mint az eskü által megerősítettnek: azon esetekbén — a mint a nyilatkozat polgári szempontból