Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

352 286. szám. Csalárd használatot követ el az is: a ki valódi gyanánt fogadta el a hamis pénzt, és igy maga is megcsalatott: de azután a helyett, hogy a hamisítványokat a hatóságnak átadta, és a rajta elkövetett kárositást följelentette volna, kárait az által akarja orvosolni: hogy a hamisitványt mint valódi pénzt tovább adja, és igy a forgalomba visszahelyezi, s ez által a forgalom megzavarásának fentartására közreműködik. A megkülönböztetés a két csoport benső — bünősségi fokozatainak megfigyeléséből származott, s a humanismus által emeltetett érvényre. A régibb kör azon fellogása. mely itt nem látott különbséget; a büntetések szerfeletti exaggeratiójára vezetett. Alig fog kétségbe vonatni annak bünősségi foka, a ki csekélyebb, — másnak büntette által maga is kárt szenvedvén; e kárt másra akarja hárítani, mint a ki előre elhatározott tervből, és csupán gazdagodási szándékkal, készíti vagy készítteti a hamispénzt, és a forgalom megzavarásának tulajdonképeni auctora; vagy mint azoknak bünősségi foka, a kik a tettessel vagy bűntársaival egyetértőleg, s bűnszövetségben űzik a merényletet. E lényeges különbség valamennyi uj büntetőtörvénykönyvben számbavótetik: s ha valamennyi nem is külön megjelölés alatt, de külön szakaszban intézkedik a csalárd használat eseteiről — lényegesen enyhébb büntetést állapítva ez utóbbiakra. A 202. §-hoz. A papírpénzzel egyenlőnek tekintetik: 1) az állam által kibocsájtott, akár névre, akár az előmutatóra szóló belföldi vagy külföldi közhitel papir, kötelezvény, kamatszelvény, sorsjegy, utalvány és bankjegy; 2) az l-'ó pontban meghatározott, természetű, s az előmutatóra szóló minden oly közhitelpapir, mely valamely község, egylet, testület, vagy magános által, a törvény vagy kormány-engedély alapjján bocsájtatott közforgalomba. A közhitelpapirok hamisításnak egyenlővé tételét a pénzhamisítással ezen papíroknak, mint forgalmi eszközöknek természete tette szükségessé: miért is a 201. §-hoz hasonló intézkedések, szűkebb vagy tágabb korlátok közt mindenütt hatályban vannak. Ezen erősebb garantiát, azon nagy erdekek követelik: melyek e papírok szabad, akadályozhatlan és biztos forgalmához kötvék. Az állampapírokra nézve ily intézkedés mai napig is fennáll nálunk, s a törvénykezési gyakorlat: a részvénytársaságok által kibocsájtott közhitelpapirokra is kiterjesztette ezen oltalmat. Ezen szakasz tehát csak tüzetesebbé teszi, ós törvényesiti, részben a rendeleteken, részben a bíróságok helyes felfogásán alapuló joggyakorlatot. A 201. §. második alineájának azon kifejezésével „az l-ő pontban meghatározott természetű" a községek, a szövetkezetek és társaságok azon papírjai, melyek a jelen szakasz alatt subsummáltatnak — megkülönböztetnek azoktól, melyeket habár törvény- vagy alapszabály vagy concessiójuk alapján, az előmutatóra állítanak ki: de melyek mint közönséges üzleti papírok, utalványok „warrant, shedule": az ezen szakasznál különösen szemügyre vett közforgalmi természettel vagy nem birnak, vagy nem azon mérvben, mint az 1) pontban megjelött papírok. Az „egyletek

11 szó, a kereskedelmi törvénykönyv életbelépte folytán el lesz hagyandó, s helyette e kifejezések „szövetkezetek, részvénytársaságok" felveendők. XII. FEJEZET. A hamis tanuzás és hamis eskü. A jelen fejezet rubricájában megjelölt cselekmények, a régi jugtudósok által, a vallás elleni büntettek vég nélküli családjába soroztattak. A ki akár mint tanú, akár mint fél, hamisan