Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 333 történvén ellene felszólalás: a jegyzékben marad. Saját maga nem köteles maga ellen reclamálni. De ha két választókerületben szavaz, vagy ha csak jelentkezik is a szavazatszedő bizottság előtt szavazás végett: ebben már „dolus" van s e cselekmény teljesen indokolja a büntetést. Ugyanez előfordulhat a törvényhatósági ügyekben való szavazásnál is: azért a §. nem szorítkozik csupán a képviselő választásokra, hanem kiterjed a 174. §. mindazon eseteire, melyekben — a két helyen való szavazást, a különös törvény tiltja. A 179. §-hoz. A ki a választónak, vagy ennek tudtával családja tagjának vagy hozzátartozójának (77. §,) azon czélból, hogy az bizonyos jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon, vagy hogy a szavazástól tartózkodjék, pénzt vagy más előnyt ad vagy Ígér: 6 hónapig terjedhető fogházzal és 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanezen büntetéssel büntetendő azon választó is: a ki a neki, vagy tudtával családja valamelyik tagjának vagy hozzátartozójának a, jelen %-ban megjelölt czélból adott pénzt vagy más előnyt elfogadja. E §. a választásoknál előfordulható megvesztegetésekről intézkedik. Az első bekezdés a megvesztegetőre szól s nem tesz különbséget, bárki legyen az; akár t. i. maga a jelölt, akár más választó, akár ezeken kivül bármely más személy. De a megvesztegetésnek a választás czéljából kell történie, vagyis egyenesen a végett: hogy a választó vagy bizonyos jelöltre szavazzon, vagy hogy egy bizonyos jelöltre ne szavazzon, vagy átalában tartózkodjék a szavazástól. A második pont a megvesztegetett egyént sújtja. Ez mint a dolog természetéből következik: csakis választó lehet. A megvesztegetési eszköz leliet pénz vagy más előny, s ad hátik, vagy igértethetik; és habár nem fogadtatott el: az adó vagy igérő ellen ép ugy, mint a 430—432. §§. eseteiben, büntetést von maga után. Eltér azonban a jelen §. a 430—432. §§-tól annyiban, a mennyiben az Ígéretnek vissza nem utasitása a választót nem teszi a megvesztegetés vétségében bűnössé. Ha azonban a pénzt vagy előnyt elfogadta: ebbeli cselekménye, a 179. § büntetését akkor is maga után vonja, ha nem a szerint szavazott, a mint azt a megvesztegető tőle kívánta ; valamint akkor sem,: ha a megvesztegető intentiója ellenére tartózkodott a szavazástól. % A 178. §. határozott szövege kétségtelenné teszi: hogy a büntetés csupán az activ vagy passiv megvesztegetés tényétől van föltételezve; s nem függ attól: vájjon ez által gyakoroltatott-e befolyás a választóra, illetőleg a választás eredményére? Az tehát — hogy a megvesztegetett választó, a megvesztegetés nélkül is akként lett volna teendő, a mint a megvesztegető által óhajtatott: ez nem szünteti meg a cselekmény bűnösségét. Res ipsa dolum in se habét. Némely büntetőtörvénykönyvek — s mondhatni a legújabbak, a jelen §-ban elősorolt cselekményeket a „szavazateladás és vásárlás" fogalma alá foglalják. A belga büntetőtörvónykönyv 140. czikke igy szól; „Quiconque dans les élections aura acheté ou vendv, un suffrage" stb. Hogy ez alatt, ugyanazon cselekmények értetnek, melyeket mi „megvesztegetés"-nek nevezünk; ez kétségtelen. A kormány javaslatának erre vonatkozó indokaiban ugyanis az mondatik: „il n'est pas nócessaire, que le prix du suffrage sóit une somme d'argent: . . . ainsi une place, une faveur promise pourrait étre considerée comme le prix du vote; la condition du délit est, que l'électeur est trafié de son droit de suffrage." — Hasonló a német bir. büntetőtörvénykönyv 109. §. „Wer . , . eine Wahlstimme kauft oder verkauft . . . stb. A mi javaslatunk tehát már a szövegben kifejezi azt: a mit a belgiumi és a német büntetőtörvénykönyvek alkalmazói, csak más elemeknek — nevezetesen az indokoknak számbavétele után állapithatnak meg. De egyébként sem tartottuk helyesnek „az adás-vevés" eszméjét átvinni a választási megvesztegetésekre. Az ,,adás-vevésnek" nem csak a polgári jog, de a közélet is oly