Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
318 286. szám. „Sono complici del reato" „2-0 coloro che con discorsi tenuti in publico, o col mezzo di stampe o soritti affissi o diffusi nel publico hanno provocato direttamente a comettere il reato eseguito." De abban, hogy az eredményre vezetett nyilvános felhivás, a tettesre megállapított büntetéssel büntettessék: sem az olasz javaslat és a belga bűntetőtörvénykönv, sem ezek és a jelen törvényjavaslat közt nincs különbség. Oszhangzásban áll továbbá a jelen törvényjavaslat ezen rendelkezése, az 1848 : XVIII. torvényczikk 3. %-szával is. „Ki valamely bün vagy vétség elkövetésére egyenes és határozott felhívást tesz sajtó utján, és a bün vagy vétség valósággal el is követtetik : a felhivó mint bűnrészes tekintetvén, a köztörvények súlya szerint büntettetik. 11 Sajtótörvényünk ezen intézkedése csaknem mindenben azonos a jelen törvényjavaslat 167. §-ának első bekezdésével. Azon kitétel pedig, hogy a felhivó mint bűnrészes tekintetik, s az általános törvényeknek a bűnrészesekre vonatkozó rendelkezései szerint büntettetik: a franczia ós belga sajtó-törvényeknek 1-ső czikkeit reproducálja, melyek szerint a felhivó „sera reputé complice et puni comme tel" — vagyis bűnrészesnek tekintetik, és a Code 59-ik czikke szerint ugy büntettetik, mint a tettes. „egyenesen felhí". „egyenes és határozott felhivást tesz". A felhívásnak egyenesen arra — azon bűntett vagy vétség elkövetésére kell intézettnek lennie: a mely tettleg elkövettetett. A sajtótörvények történelmében ez a legnevezetesebb vívmány, melyet a helyesebb felismerés, a szabadelvű és ezért igazságos, a túlságos bizalmatlanságtól megtisztult szellem az 1819-ik évi franczia törvéiryhozásnak, a gyanakodás és felelemtől nem egészen ment megállapítása ellen kivívott. A dicsőség — hogy a helyes, megszorító körülírást törvényerőre emelte: az 1830—1881-ik évi belga ' Congressust illeti. A magyar sajtótörvénybe szintén átment e megszorítás, s a jelen törvényjavaslat is sértetlenül fenntartja e vívmányt. Kérdés, vájjon szükséges-e, hogy a felhivás és az elkövetett bűntett vagy vétség között causalis nexus legyen ? •• A felhivás hatásra számított cselekményt tételez fel; hatását az akaratnak mások akaratára. A felhivás; cselekvés, melyből sok esetben mások cselekvése származik. így fogja fel a törvényjavaslat az eredményre vezetett nyilvános, és egyenes felhivást. De ezzel ki van egyszersmind mondva az is; hogy e közt ós az eredmény közt okozatos összefüggésnek kell léteznie. Ezen összefüggés szüksége, a franczia törvény szerint is elismertetett, s Broglie-nak a pairek kamrájában tartott beszéde határozottan kiemeli, hangsúlyozza ezt. De az okozati összefüggés még nem tételez fel determináló hatást; és ebben van a különbség a felbujtás, és az eredményre vezetett nyilvános felhivás közt. A 167. §. második bekezdése szintén kivételes intézkedést tartalmaz; s különösen eltérést képez: a részességnek az objectiv szemponton alapuló rendszerétől. A nyilvános felhívások különös veszélyessége indokolja ezen eltérést. Mennél könnyebben felizgatható a tömeg, mennél könnyebben következik be a szenvedélyek felkeléséből, s azoknak egy bizonyos bűntettre irányzásából, a bűntett tettleges elkövetése : annál nagyobbnak, erősebbnek kell lenni a féknek, mely a tömegek ilynemű felhívásától visszatartson. Ha igaz az: hogy a sajtószabadság szilárdul szervezett társadalmat, ós erős repressiv törvényeket követel: akkor ez kiválólag áll a bűntett elkövetésére izgató nyilvános felhívásokra, habár azok közvetlenül és rögtön nem vezettek eredményre. Teljesen indokolt — ha ily esetben a nem sikerült, az eredménytelenül maradt njilvános felhivás is büntettetik. A büntetés mindazonáltal ez utóbbi esetben sokkal enyhébb, s minthogy a minimum 24 óráig terjedő államfogházban áll: alkalma van a bírónak, a büntetést a bűntett súlyosságához képest, melyre a felhivás tétetett, a felhivás körülményeihez s veszélyességéhez képest arbitrálni.
