Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 297 király sérthetlensógének violatiója tehát, közjogunk egyik fundamentális tételét támadja meg; miért is ezen cselekmény büntetendő jellege főleg e különös szempontból Ítélendő meg. Megkülönböztetőleg a „felségsértéstől — crimen laesae majestatis "-tói, melynek esetében a király uralkodói állásában támadtatik meg, s az állami lót fejlődésére szükséges uralkodói jogainak gyakorlatában akadályoztatik, vagy e jogok gyakorlatára képtelenné tétetik: a jelen fejezetben meghatározott büntetendő cselekményekben nem az állami szempont, hanem a királynak, mint személynek — a király személye sérthetlensógének megtámadása képezi a bűntett alapeszméjét. Eégi törvényeink, különösen törvényes gyakorlatunk nem tettek 'a bűntett körülírásában különbséget e két irány között. Jogtudósaink elfogadták ugyan a német jogászok által a római jogba beértelmezett, de azokban soha nem létezett megkülönböztetést a „orimen laesae majestatis in genere et specie" között, de ez másra vonatkozott, s nevezetesen a perduellio-n&k, a mi szerintük — „crimen laesae majestatis in genere" volt, a felségsértés többi eseteitől való homályos és sem jogtörtónetileg, sem dogmatikailag nem igazolható megkülönböztetését czélozta. A mi a büntetést illeti, jogforrásaink nem említenek fel valamely külön esetet, melyben a királynak lealacsonyító szavak vagy nyilatkozatok, jelek általi megsértése: a felségsértés vagy a hűtlenség rendszerinti büntetésével büntettetett volna; de annyi bizonyos, hogy ezen eset is épen ugy tartozott a királyi tábla, s ennek felállítása előtt, a király vagy annak küldöttei által elítélendő esetek közé, mint a felségsértés többi esetei; sőt mai napig is: az 1871: XXXI. 25. '§. alapján a pesti kir. törvényszék — mint a felségsértés - bírósága ítél a király személyének szó, jel vagy tett általi megsértése fölött is. Az 1843-ik évi büntetőtörvény-tervezet lényegesen megkülönböztette a büntetendő cselekmények e két csoportját, s mig a „felségárulásról" a 43. fejezetben rendelkezik: addig a király személye elleni sértő kifejezésekről a 47. fejezet tartalmazza a megfelelő intézkedéseket. A nyilvánosan kiejtett szóbeli sértés 2 évig terjedhető fogságban s ha a szóbeli sértés a király személyes jelenlétében törtónt volna: 4 évig terjedhető rabságban állapíttatott meg. Feltűnő — hogy a királynak tettleges bántalmazásáról — a 47. fejezet nem rendelkezik. Ezen hiány azon felfogásnak következménye: hogy a tettleges bántalmazás mindig felségárulást képez, s ennek büntetésével büntetendő; mely felfogás egyébiránt határozott kifejezését is találja a 420. §. 6. pontjában. A jelen törvényjavaslat a fent kiemelt elvi megkülönböztetés szerint választja el a cselekményeket, s ezen elv szempontjából nem volt lehető : hogy a felségsértési merénylet kiterjesztessék a király megtámadására, ha az nem intéztetett sem a király élete, sem testi épsége, sem szabadsága ellen. Ez esetekben megsértetik ugyan az állam is, de csak közvetve, a mennyiben legfelsőbb képviselőjének bántalmazása és megsértése, az országot ós annak polgárait is éri: de az állami functiókban zavar, megakadás nem következik be s a polgárháború veszélye nem fenyegeti a társadalmat. A királyi család kiváló helyzettel bir az állam rendszerében; már az által, hogy a korona — a felséges uralkodó házban örökös: a dinastiának tagjai tehát már ez okból is, egy különös kiváló egységet képeznek, s közjogilag is különös tekintet alá jönnek. Ezen — a közjogból származó helyzetnek ad kifejezést a büntetőtörvény tervezete, midőn az uralkodóház tagjainak bántalmazásáról külön intézkedik. A belga büntetőtörvénykönyv 103. czikke szintén külön intézkedik a királyi család tagjainak bántalmazásáról, s a támadást, ha az nem intéztetett a királyi család tagjának élete ellen: 10 évtől 15 évig terjedhető kényszermunkával s enyhébb esetekben 5 — 10 évi börtönnel (reclusion) bünteti. A hatályban lévő olasz büntetőtörvénykönyv 154. czikke halállal bünteti mindazokat, a kik a királyi család tagjainak személye ellen merényletet követnek el. E merénylethez nem kívántatik: hogy a megtámadottnak élete, testi épsége vagy szabadsága ellen követtessók el: a törvény csupán „a személy elleni merényletet" említi, a mi a tettleges bántalmazást is magában foglalja. KÉPV. H. IROMÁNY. 1875-78. VII. 38