Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

288 286. szám. „Als ein Unternehmen, durch welche das Verbrechen des Hochverraths vollendet wird, ist jede Handlung anzusehen, durch welche das Vorhaben unmittelbar zur Ausführung gebracht werden soll." A két szöveg közt alig van különbség; a mi tehát az egyikre nézve igazoltatni fog, az kiterjeszti erejét a másikra vonatkozólag is. Azok — a kik azt állítják, hogy e két törvény szerint nem az egész kísérlet területére terjed ki a bevégzett bűntett fogalma : ezen nézetüket azon szóra „unmittelbar'' alapítják. Nézetük abban pontosul össze: hogy nem mindenik cselekmény, mely a felségárulás véghezvitelére irányul, hanem csakis — a közvetlenül erre irányuló cselekmény képezvén a bevégzett büntettet: ezen szó által „közvetlenül" a kísérleti cselekmények két osztályra vannak osztva; olyanokra, melyek a bevégzett bűntett fogalma alá esnek és olyanokra, melyek nem lévén közvetlenek — a bevégzett bűntett fogalma alul kizárvák. Megemlítjük, hogy e nézetét támogatják John, Schwarze ós Schütze; míg ezzel ellentétes állást foglalnak el: Bemer, Oppenhof és Knitschhj. A leghelyesebb értelmezője valamely törvény vitássá tett rendelkezésének: azon rendelkezés keletkeztének története; s minthogy a porosz büntetőtörvénykönyv létrejöttének története 125 kötetnyi hivatalos jegyzőkönyvekben megőriztetett: a kérdéses szó keletkezésének történetére nézve is elegendő anyaggal bírunk. Azon aránylag rövid kivonatban is, melyet e hivatalos adatokból Groltdammer két kötetes anyaggyüjteményben közzé tett: valóságos labyrinthján a czéloknak és aggodalmaknak, a megállapításoknak, változtatásoknak, az értelmezéseknek és az értelmezésből származható veszélyek taglalásának, az ismételt szövegezéseknek és az előbbi szövegre való visszatéréseknek vezettetünk végig, hogy a 62. §. keletkezését megismerjük s a felmerült nehézségek iránt inkább, mint a végeredmény tüzetessége iránt lájékozást nyerjünk. E végeredményre nézve mondja a nevezett tudós: „az előkészületi cselekmények kiszorittattak a bevégzett bűntett tényálladékát megállapító cselekmények közül; de ezentúl minden homályos maradt." Korlátozza-e az „unmittelbar" szó a kísérlet határait? Ha igen: ez esetben a mi törvényjavaslatunk 125. §. 2. és 3. pontjainak rendelkezése, tekintettel a 4. pont átalánosságára, szigorúbb a német büntetőtörvénykönyv 81. §-sa 2.," 3. és 4. pontjainak rendelkezésénél; de azon kivül még egy igen lényeges pontban eltérés — és sok inconvenientiára alkalmat adható eltérés is volna ez esetben a mi 125. ós 126. §-aink között. Mindenekelőtt szem előtt tartandó: hogy a kérdéses szó legelőször az 1843-ki porosz tervezetbe — tehát * franczia Code 86., illetőleg 88. czikkének nagyhorderejű módosítása után vétetett fel; s hogy ezen szó az előbbi tervezetekben nem fordul elő. Ozélja e változásnak az volt: megszüntetni a Land-Recht azon igazságtalan és helytelen megállapítását, mely szerint a conatus remotus — ez előkészületi cselekmények is, a bevégzett ,Hochverrath-ot állapították meg s ennek büntetésével voltak büntetendők. Az Alig. L. E. Második része 20-ik czimónek 92. §-sa igy szól: Ein Unternehmen, welches auf eine gewaltsame Umwálzung der Verfassung des Staates oder gegen das Lében oder die Freiheit seines Oberhauptes abzielt, ist Hochverrath. A fölött nem volt kétség ; hogy az „Unternehmen, welches abzielt", mindazon cselekvé„ seket magába foglalta, melyek bármily távolról, a megjelölt eredmények valamelyikére voltak irányozva ; hogy tehát e kifejezés: az előkészületi cselekményekre is kiterjedt: mert hiszen ezek is cselekmények — vállalkozások voltak, melyek a czélui kitűzött felségsértésre voltak irányozva. A porosz büntetőtörvénykönyv első tervezete 1827-ben adatott ki; ezt követte az 1828-ik évi Entwurf, mely ismét a fölülvizsgálati bizottságnak 1830-iki munkálata által lényegesen módosíttatott.